Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs – Krím-félsziget – Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából, 1944. december – 1948. július

Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs - Krím-félsziget - Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából legnagyobb meglepetés mindannyiukat, amikor elolvasták az állomás cirilbetűs nevét: „Чоп", azaz Csop (Csap) - határállomás. Talán ekkor hatott át testükön és leikükön először az a gondolat, hogy mégis csak haza fognak érni. A határon a gyors ügyintézést követően már magyar területre, Záhonyba értek, ahol magyar katonák vették át a szerelvény parancsnokságát és őrzését. A magyar katonák megengedték, hogy leszólhassanak a vagonokból. Majdnem mindenki összeszedte a sírástól tovább gyengülő maradék erejét, hogy három év után magyar területre léphessen, és megcsókolhassa annyira óhajtott hazája földjét. A sírástól zokogó, könnyekkel áztatott, borostás arcú és tekintetű hadifoglyok boldogan másztak vissza vagonjaikba. Ahogy közeledtek Debrecenhez, a három év szomorúságától és nélkülözésektől fájdalmas arcokra lassan kiült az öröm és a mosoly. A debreceni gyűjtőben két napos karantén következett. Gyors orvosi rutinvizsgálat és fertőtlenítés után a személyvonatra szóló, hazáig érvényes jegy átvételével elindultak otthonaik felé. A számtalan fogolytábort végigjárt Magenheim Pétert és fogolytársait 1950. november 26-án vagonírozták be a darnicai láger közelében lévő vasútállomáson. Ők december 3-án értek magyar földre. A határon tartott létszámellenőrzés után a Nyíregyháza melletti Sóstón kaptak szálláshelyet. Politikai, egészségügyi és egyéb szanálások, sorakozók után Budapestre, a Mosón utcai rendőrkapitányságra kerültek. Több napon át tartó kihallgatásokat követően társai közül páran Felsőgödre kerültek, ahol újabb semmittevéssel teltek napjaink. 1951. február 15-én végre közölték a várva várt hírt, a hazamenetel engedélyezését. Magenheim Péter hat évig és két hónapig tartó hadifogság után február 16án ért haza Szulokba. Otthon jutott tudomására, hogy az Államvédelmi Hatóság - a párt fegyveres testülete - a helyi tanácstól kért róla információkat. Az elkészített, rá nézve kedvező tanácsi vélemény döntötte el sorsát és jövőjét, hogy hazaérhetett, és elkerülte a korszakra jellemző újabb deportálásokat, vagy a koncepciós perek valamelyikét.

19 Otthon A személyvonat - Márkus Sándor szerint csigalassúsággal - zötyögött hazafelé. 1948. július 28-án a vonat végre megérkezett Barcsra. A debreceni eligazításkor kapott igazolvánnyal (1. sz. melléklet) - melyet a hazatért hadifoglyok részére állítottak ki - köteles volt jelentkezni a helyi tanácson, ahol kikérdezték hogylétéről. A civil életbe történő jobb beilleszkedés céljából 20 forint segélyben részesítették. A fogság ideje alatt jelentősen lesoványodott. Füzes 1994. 253