Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs – Krím-félsziget – Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából, 1944. december – 1948. július
Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs — Krím-félsziget — Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából Hosszú vonatozás után megállt a szerelvény. Újabb hangoskodások és futkosások közben kinyitották a vagonajtókat, és az őrt állók sorfala között mindenkit leszállítottak. Sorakozó és létszámellenőrzések során, amint Márkus Sándoréknak idejük volt körülnézni, megdöbbenten tapasztalták, hogy a korábban ígért végcél, Debrecen helyett már jóval keletebbre, a romániai Foc§aniban 6 vannak. Annak ellenére, hogy feltételezésük szerint Gyulánál mehettek át a magyar-román határon, parancsnokuk még mindig Debrecennel traktálta a kimerült, elcsigázott magyarokat. A létszámegyeztetés után elindultak a foksányi gyűjtőtáborba. Ez a Keleti-Kárpátok és a Szeret közt fekvő település valaha Románia legnagyobb katonai gyakorlóterepe volt. Az ide eljutó magyar foglyoknak már felsejlett egy másik végcél, Oroszország rémképe. Megerősítette ezt a gyanút a vasútállomáson várakozó, széles nyomtávú orosz katonai szerelvények sokasága. Ugyanis a Szovjetunióból Focsani (ejtsd:Foksány) állomásig kiépítették a széles nyomtávú vasúti hálózatot, a szállítások megkönnyítése érdekében. Itt kaptak már enni és inni; természetesen a hadifoglyoknak járó minőségű és mennyiségű, ízetlenségben utolérhetetlen kása-menüt. Tíz napos várakozás után bevagonírozás következett. Zsúfoltságát, ellátatlanságát tekintve hasonló volt, mint az idejövet: éhezéssel, fáradtsággal, nélkülözéssel, alig-alig beszűrődő fényekkel. Az útirányt csak sejteni lehetett, mivel feltételezésük szerint kelet felé robogott velük a vonat. Útközben többször is megálltak Az őrség ilyenkor fegyvert szegezett a vagonokra és körbefogta a szerelvényt. Ekkor a foglyok kaptak ételt és italt, de a körülményeik elvették étvágyukat és szomjukat. Közel kétheti vonatozás után megérkeztek Szevasztopolba. Az elmaradhatatlan zűrzavarban elrendelt sorakozók és létszámellenőrzések után kimerítő menetgyakorlat következett Balaklaváig. Márkus Sándor mint természetszerető ember - a Krím-félszigetet megnyugtató helynek tartotta. Azzal a gondolattal nyugtázta itteni hadifogságát, hogy ha már elhurcolták, legyen inkább a Krím, mint Szibéria! Balaklavától újabb hosszú gyaloglással jutottak el a számtalan szovjet táborok egyikébe, Jaltába, amely - az első világháború utáni időkből ismert távolkeleti táborok elrettentő híreit tekintve valósággal elit tábornak számított. Felmerült az a kérdés is, hogy ennyi hadifoglyot hol lehet elhelyezni? A válaszra Sztálinék is felkészültek. Ugyanis a Szovjetunióban már 1941-ben létrehozták az elsők között foglyul ejtettek részére a lágereket. 1942/43-ban a gyűjtőtáborokat fokozatosan alakították át a nagy tömegben érkező kapitulációs foglyok elszállásolására. így a lágereknek a következő fajtái alakultak ki: 6 Focsani (Foksány): román város Moldva déli részén. 7 A Szovjetunióban működő hadifogolytáborokról további adatokat közöl: Füzes 1994. 237
