Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs – Krím-félsziget – Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából, 1944. december – 1948. július
Dr. Kéri Nagy Béla: Barcs — Krím-félsziget — Barcs. Életkép Márkus Sándor oroszországi hadifogságából A II. világháború alatt a fenti egyezmények és jogszabályok voltak hatályban. Az öt évig tartó háború után, mely pusztításával, az áldozatok és foglyul ejtettek számának tekintetében a történelem legnagyobbika volt, szükségessé vált egy korszerűbb, hosszabb távra szóló hadifogolytörvény megalkotása. Elfogadására 1949-ben, Genfben került sor, s ez a mai napig érvényben van. A magyar jogalkotás jelentős késéssel, az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelettel léptette hatályba. A fenti rendelkezések jogi eszközökkel szabályozták a hadifoglyok táboron belüli és kívüli életkörülményeit, élelmezési és egészségügyi ellátásukat, a testi fenyítések és kínzások, a csoportos büntetések tiltását. Ugyanakkor rögzítették a foglyok engedetlensége, szervezkedése, szökési kísérlete stb. esetén a büntető intézkedéseket. Előírták az egészséges, esetenként a beteg foglyok munkába állításának feltételeit. Rendelkeztek a tisztekkel való bánásmódról, engedélyezték a szabad vallásgyakorlást, a foglyoknak családtagjaikkal való kapcsolattartását, hazaszállításuk feltételeit. Az egyezmény végrehajtását abban az esetben is vállalták, ha a hadviselő felek egyike nem volna tagja az egyezménynek. A Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok és polgári személyek kiszolgáltatottsága még az átlagos orosz lágerviszonyoknál is súlyosabb volt. A II. világháború befejeztet követően a magyar hadifoglyok helyzetét tovább bonyolította és súlyosbította, hogy a fogvatartó szovjet rendszer a korábbi ellenségből megszállóvá, majd rövid időn belül a Rákosi vezette kommunista rezsim legjobb barátjává vált. A fordulat éve, 1948. után a kommunista hatalomátvételt követően a szektás-dogmatikus vezetés felfogása szerint a hadifogságba került magyar katonák tulajdonképpen az "új barát", a "leghűségesebb új szövetséges", a Szovjetunió ellen harcoltak, tehát kommunista és szovjet-ellenes érdekeket képviseltek. Ez a magyarázata annak, hogy a szovjet területen lévő magyar hadifoglyok az őket védő nemzetközi szerződéseket alá nem író, és totálisan diktatórikus sztálini pártállami rendszer játékszerévé válhattak. A szovjet állami és pártrendőrségnek minden lehetősége adott volt arra, hogy a magyar hadifoglyokkal szembeni ideológiai-politikai gyűlöletét a foglyok általános emberi jogaitól, sőt akár életüktől való megfosztásban nyilvánítsa ki. A hadifoglyok hazahozatalát - taktikai okokból - kezdetben Rákosiék is szorgalmazták. Ez a látszatra emberségesnek, etikusnak tűnő politika a széles néptömegek megnyerésével csupán a hatalom megragadását szolgálta. A totális kommunista hatalomátvétel után Rákosiék igyekeztek a korábbi ígéreteikről többek között a hadifoglyok hazahozataláról - gyorsan megfeledkezni. Az előzőekben jelzett, kivonatolt és leegyszerűsített jogszabályok és egyezmények megismerése azért is fontos számunkra, hogy megismerjük az oroszok 233
