Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései rolta. Az egyik fiú csak úgy tudott bekerülni, hogy ezt mondta: otthon akkora volt a szegénység, hogy az egerek is éhen haltak a spájzban.

49 Végül semmi nem lett az antifasiszta mozgalomból.

50 Senki nem kapott fegyvert, és senkit nem vittek el. Eközben minden hónapban önéletrajzot kellett írni.

51 Az önéletrajzok alapján próbálták kiszűrni azokat az embereket, akik a hadműveleti területen kegyetlenkedtek, illetve kárt okoztak az orosz lakosságnak. A GPU-sok sokunkat behívtak kihallgatásra, és akit gyanúsnak találtak, azt elvitték a helyszínre, ahol összehívták a lakosságot, és szembesítették velük. Ha valaki rosszat mondott az illetőről, akkor azt 10-15 évre elítélték. A GPU-s tisztek rafináltak voltak, mert sok emberből ki tudták csalni az igazságot. Egy esetben engem is behívtak. Az orosz tiszt elővett egy újságot, és elkezdte olvasni, hogy „Jozef Paradi... " (a többire már nem emlékszem). Én megkérdeztem a tolmácstól, hogy mi az, amit felolvasott az újságból? A tolmács azt mondta, hogy azt kérdezi tőlem a tiszt, hogy mit csináltam én Krutezban egy Anna nevű nővel. Én elkezdtem nevetni, amire az orosz tiszt nagyon mérges lett, és közölte, addig nem enged ki a fogdából, amíg be nem vallom, mit csináltam Krutezban. Én azt mondtam neki, hogy azt tesz velem, amit akar. Akár fel is akaszthat, hiszen az ő kezükben vagyok, de nem félek, mert nem tettem semmi rosszat. Erre elengedtek, és többet nem zaklattak. Bár 1948-ban szintén lefényképeztek, és elküldték a fényképet azokra a helyekre, amerre jártam, de egyik községből sem érkezett visszajelentés, ami ellenem szólt volna, így nem sikerült semmit rám fogni. 1944-ben, Nyizsnyij-Tagilban Gábor komisszár, aki szintén magyar származású volt, elárulta nekünk, hogy a doni áttörésnél 65.000-en estünk fogságba, de ebből már csak hatezren maradtunk.

52 A háború végével reménykedtünk, hogy hamarosan hazajövünk. Ugyanakkor csak ezután, a háború végén jöttek A szervezők között találjuk Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt. A magyar légió felállításánál jelentős szerepet szántak a fogságban lévő gróf Stomm Marcellnek, aki 2. magyar hadsereg három hadteste közül a III. hadtestnek volt a parancsnoka. Őt szemelték ki a légió vezetőjévé. Stomm támogatta a légió felállítását, de megvalósítását feltételekhez kötötte. E feltételeket viszont a szovjet fél elutasította. -Stomm 1990. 148, 153, 154. 50 A magyar légió azért sem valósult meg, mert a szovjet hadsereg annyira előrenyomult a nyugaton, hogy már nem tartott igényt a magyar fegyveres erőkre. - Varga 2006. 12. 51 A szovjet hatóságoknak bevett szokása volt, hogy a foglyokat önéletrajzok írására kötelezték. - Mezei 2000. 192. 52 A doni szovjet áttörésnél fogságba esett magyar honvédek létszámáról a mai napig folynak viták. A leggyakrabban idézett adat a 30.000 körüli létszám. A HM veszteségi nyilvántartási osztálya szerint a doni harcokban 40.551 főt nyilvánítottak eltűntnek, emellett igazolható módon 2747 honvéd került hadifogságba - Stark 2006. 22. 213