Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései Mikor már a lábamat is alig bírtam emelni a rossz erőnléti állapotom miatt, estére én is elmentem a gyengélkedőre, az orvosnőhöz. Akkor is a lágerparancsnokkal veszekedett, és egyenként mutogatva ránk azt mondta, hogy „ utrom kaput, utrom kaput" Magyarul azt jelenti: 'reggelre meghal'. Én sem maradtam ki a sorból, énrám is mutatott. El voltam keseredve, mert gyógyszert nem tudtak adni. Ugyanakkor nekünk nem gyógyszer kellett, hanem a koszt hiányzott. Hazamentem a sátrunkba, és gondoltam, reggelre úgyis meghalok. Reggelre viszont megerősödtem, és ráadásul még dolgozni sem kellett kimenni. Ekkor már a hó is kezdett olvadni, a fű pedig zöldülni. Kimentünk a sátor mellé, és a füvet elkezdtük eszegetni, mint az állatok. Május eleje körül szerencsénkre a Vöröskereszttől ellenőrök (komisszió) jöttek. A látogatás után minden megváltozott. Megjavult a koszt, dolgozni sem kellett menni. Az orvosi vizsgálaton külön választották a betegeket és a gyengéket. A gyengéket feljavító táborba, a betegeket pedig kórházba vitték. Engem a gyengék közé soroltak be. Ezek után elvittek bennünket Karpinszkba., ahol papírgyár és fűrészüzem volt. Szinte hihetetlen, hogy mekkora különbség van az egyik és másik láger között, de legfőképp a lágerparancsnokok között. Ez tényleg egy feljavító láger volt. Emeletes ágyak voltak. Takaró és szalmazsák is volt már. Naponta ötször kaptunk enni, és egy nagyon rendes lágerparancsnokunk volt. Lassan bár, de kezdtünk feljavulni. Amikor már erősebbek voltunk, kértük magunkat, hogy dolgozhassunk a fűrészüzemben. A lágerparancsnok csak úgy engedett ki bennünket, ha előtte orvosi vizsgára mentünk. Megnézte a ruházatunkat, hogy jó-e a bakancsunk, stb. Ha az ember kimenetelnél sápadt volt, kiállította a sorból, és elküldte a gyengélkedőre. Aki kijárt dolgozni, az kapott egy kiló kenyeret. Én is kijártam dolgozni, emellett, mint villanyszerelő, a konyhán is dolgoztam. Innen is sikerült hozzájutnom egy kevés élelmiszerhez. A spicliskedés mindvégig működött a láger területén. Néhányan képesek voltak a bajtársakat elárulni, hogy valamilyen előnyhöz hozzájussanak. Egy alkalommal az étkezdében a hadifogoly-újságot olvastuk, ahol azt írták, hogy az oroszok mekkora csapást mértek a németekre. Én erre véletlenül azt találtam mondani, hogy az újságban nem lehet mindig hinni, arra hivatkozva, hogy amikor a frontról hazamentem Magyarországra, a magyar újságok sem azt írták, Legtöbb táborban általában pluszmunkával elviselhetőbbé lehetett tenni a lágeréletet. A magyar hadifoglyok számára kiadott magyar nyelvű újság - feltehetően a Pravda mintájára- az Igaz Szó volt, amely 1942-től 1949-ig jelent meg. Az újság alkalmas volt a hadifoglyok hangulatának befolyásolására. - Varga 2006. 18. 211