Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései hátra akartam menni az orvoshoz. De a századparancsnok nem engedett, mert nagyon sok munkám volt. Akkor kellett kitüntetésre fölterjeszteni a katonákat. Azt mondta, hogy az orvos úgyis kijön, mert több beteg is van. így a bunkerben dolgozgattam, amikor már jobban éreztem magamat. Téli ruházatot és felszerelést nem kaptunk, mivel azt mondták, hogy leváltanak bennünket. A bunkerünk mellett tüzelőállásban volt egy páncéltörő ágyú, amit mindig áthúztak a másik zászlóaljhoz és vissza, ahol mindig leadtak három lövést, hogy az oroszok azt gondolják, itt is van egy páncéltörő ágyú és ott is. December elején vonultunk a téli védőkörzetbe. Névtelen tanyának hívták ezt a védőkörzetet. Scsucsje községgel szemben egy fátlan, sík terület volt, távol a falutól. A Donnak egy olyan kanyarulatában volt, ahol az oroszok a Don innenső oldalában voltak egy hídfőállásban, és a támadást innét lehetett várni. Január 12-én az oroszok LWvnál áttörték a vonalat, és a 23. és a 35. gyalogezred vonalán törtek előre. Mi tőlük délre, körülbelül 40 km-re még 14én reggel sem tudtunk semmiről. Azt sem tudtuk, hogy Sztálingrádnál az oroszok megsemmisítették a német sereget. 14-én reggel hat óra körül tüzérségi támadásra lettünk figyelmesek. Először még azt gondoltuk, hogy a németek lőnek, és vissza akartuk szólni, hogy előrébb lőjenek, mert a mi védőkörzetünkbe potyognak a lövedékek. Aztán rájöttünk, hogy nem a németek, hanem az oroszok lőnek. Körülbelül félórai tüzelés után megindultak a T34-es tankok, és utána a gyalogság. Mikor a T34-es tankok megindultak felénk,

34 akkor a mellettünk lévő tüzelőállásból a páncéltörő ágyú kilőtte azt a három lövedéket, ami volt neki, és ezzel befejezte a tevékenységét. De így volt ez a géppuskásoknál és a többi lövésznél, hogy elfogyott a lőszerük. Hiába küldtünk a zászlóaljhoz kocsit, hogy lőszert hozzon, a zászlóaljat már nem találták meg, mert visszavonult. Mi sem tehettünk mást, de hátrafelé már nem mehettünk, mert a T34-esek már mögöttünk voltak. Mivel napok óta bunkerben voltam betegen, fölöltöztem, és a rumosüvegből ráhúztam, - mert abból volt bőven - hogy vegyek egy kis bátorságot és erőt, hogy elindulhassak hátrafelé. A századparancsnokunk vezetésével el is indultunk, de mivel hátrafelé már nem tudtunk menni, az első lövészvonal árkán végig délre, az olaszok védőállása felé megindultunk. A sok hó miatt olyan magasan volt a part, hogy nem tudtunk kimenni. Végre találtunk A tüzérségi lőszerhiány miatt 1942 őszétől erősen korlátozták a tüzérségi tevékenységet. -Szabó 1994. 157. 34 A 18. gyalogezred lövészárkait több tucat szovjet harckocsi rohanta le. A 18. gyalogezredet is magába foglaló 12. hadosztály 10 óra alatt elvesztette harcos személyi állományának 70%-át. - Ungváry 2005. 192. 204