Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban Az okok vizsgálatánál nem pusztán arra kell gyanakodni, hogy a horvátok alapvetően elégedetlenebbek lettek volna sorsukkal, mint például Somogytarnóca magyar etnikumú cselédsége, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy mivel már itt is „idegennek", más kultúrájú, más nyelvű népnek számítottak, könnyebben is kerekedtek fel új hazát keresni. Itt is, ott is minoritásnak tekintették őket, társadalmi státuszuk tehát mit sem romlott, ha felkerekedtek, anyagi helyzetük viszont bizton javulhatott a kivándorlással. Parasztházak a horvátok lakta Drávasztárán (korábban Somogy, ma Baranya megye), 1920-as évek Mezőgazdasági illetve agrártörténeti kérdésekkel foglalkozva a szántóföldi kultúrák és művelési szerkezet sajátságai mellett az állattenyésztés különféle módozatai is megkerülhetetlenek az elemzés szempontjából. A szűk határok közé kényszerített falvak lakossága számára még itt nyilhatott némi tér szorgalmuk kamatoztatására, bár a négy község népének a rendelkezésére álló csekély szabad földalap világos és nagyon kegyetlen határokat szabott az egyéni kezdeményezőképesség számára. A kicsiny birtokok korlátozott takarmánytermő kapacitása gátját képezte az állattenyésztés meghatározott szinten túli kiterjesztésének. Az állattenyésztés intenzitásának legjobb fokmérője egy birtok, egy település vagy akár nagyobb régió esetében a szántó-rét-legelő területekre jutó 93