Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Ander Balázs: Adatok az egyházi nagybirtok történetéhez a Barcsi járás horvát falvaiban a 19-20. század fordulóján

ANDER BALÁZS ADATOK AZ EGYHÁZI NAGYBIRTOK TÖRTÉNETÉHEZ A BARCSI JÁRÁS HORVÁT FALVAIBAN A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN Jelen tanulmánykötet kiváló alkalmat nyújt a térség helytörténetével foglalkozó kutatónak és a pusztán kíváncsiságtól hajtott Kedves Olvasónak is, hogy egy kicsit jobban megismerkedhessen Barcs vidékének históriájával, annak egy mindezidáig kevésbé feldolgozott szeletével. Régiónkban a horvátság ma is jelen van, s örökségével színesíti a környék kulturális gazdagságát, és ha a levéltárak mélyén még fellelhető megsárgult dokumentumokat elmélyültebben átlapozzuk, akkor meg kell állapítsuk, hogy jelenlétük egy évszázaddal ezelőtt a mainál sokkal hangsúlyosabb volt. Az első világháború előtti boldog békeidőkből való utolsó - 1910. évi népszámlálás adatai szerint

1 a Barcsi járás 33.919 lelket számláló népességéből a horvátok mintegy 6.673 fővel képviseltették magukat, ami 19,7 %-nak felelt meg. Ez azt jelenti, hogy járásunk minden ötödik polgára ehhez a kisebbséghez tartozott! Ezzel kapcsolatban még egy érdekességet meg kell említeni. Az 1900-as cenzus felvételekor az idetartozó települések 31.950 lelkes népességéből 6.168 fő volt a horvát (19,3 %), ami híven bizonyítja, hogy a horvátság magasabb arányú népszaporulatának betudhatóan a század első évtizedében még növelni is tudta etnikai részesedését az összlakosság körében. Összevetve mindezt más nemzetiségek sorsával, kijelenthető, hogy nem minden minoritás volt ilyen szerencsés. A kivándorlás, az asszimiláció és az alacsonyabb élveszületési ráta eredményeként a járás 3.484 németajkú lakosa (10,9 %) például tíz esztendő leforgása alatt 3182-re apadt (9,4 %) és elindult egy olyan lejtőn, amit a múlt század kataklizmái (gondoljunk csak a második világháborút követő kitelepítésekre) végleg megpecsételtek a számukra. A népszámlálási ívek rovatait böngészve kiviláglik, hogy a 20. század legelején a Barcsi járás huszonhat községéből mindössze négy olyan hely akadt, ahol egyetlen horvát anyanyelvű polgár sem élt (Homokszentgyörgy, Kálmáncsa, Rinyaújlak és Szulok). Hét faluban ők adták a lakosság abszolút többségét: 1 Magyar Statisztikai Közlemények - Új Sorozat 42. kötet: A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása (Első rész) A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Budapest, 1913. 26-27, 36-37. 82