Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Előszó

ELŐSZÓ Felemelő érzés, hogy az idei Városnap alkalmából immáron negyedik tanulmánykötetünket nyújthatjuk át Olvasóinknak. Külön öröm, hogy saját forrásainkon felül egyre több helyi vállalkozás és szervezet támogatja múltfeltáró munkánkat, komoly segítséget nyújtva ahhoz, hogy a 2003-ban útjára indított múzeumi évkönyv évről évre megjelenhessen. A Gyökerek kötetei ma már az ország számos múzeumi, levéltári és önkormányzati könyvtárának polcain megtalálhatók, sőt határainkon túlra is eljutottak. A szakma és az érdeklődő olvasóközönség visszajelzései megerősítettek bennünket abbéli reményünkben, hogy munkánkkal hozzájárulunk kultúránk és környezetünk, múltunk, szűkebb pátriánk mélyebb megismeréséhez. 2006-ban is kiemelt témaként kezeltük a Barcson és környékén élő nemzeti kisebbségek történeti és néprajzi kutatását. Ezúttal a Dráva menti horvátságról közlünk tanulmányokat. Somogy megye déli sávja a hódoltság utáni újranépesülés óta magyarnak, horvátnak egyaránt otthona. Ma már csak Barcson, Lakócsán, Potonyban és néhány kisebb környékbeli településen él horvátajkú lakosság, de a 19. században még Berzencétől Vízváron, Bolhón és Barcson át egészen a megye keleti széléig megtalálhatók voltak a horvát közösségek. Kötetünk helytörténettel és néprajzzal foglalkozó kutatói több szempontból is körüljárják a barcsi és a Dráva menti horvátság témakörét. Az írások számos, eddig publikálatlan adatot tartalmaznak a migráció és az etnikai viszonyok, a gazdaság- és a vallástörténet témaköréből. Kevéssé kutatott téma a hódoltság kori délszláv kerámia, amelynek vizsgálata a török időkben itt élt délszlávok életét próbálja megvilágítani. Nemzetiségi sorozatunkat a jövőben is folytatjuk: a németség és a horvátság után 2007-ben a cigány (roma) kisebbség bemutatását tervezzük. Idén is helyt adunk a régióval foglalkozó „külsős" szerzők tanulmányainak. Vidékünk természetrajzáról nyújt érdekes adalékokat malakológiai sorozatunk újabb epizódja, és Somogy népi tánckultúrájával kapcsolatosan is további ismeretetekkel gazdagodhatunk. Közelmúltunk feltárása is folytatódik: szerzőink jóvoltából a kulákdeportálás helyi eseményeire és a méltatlanul elfeledett Horváth Béla szemészprofesszorra emlékezünk. Örömmel látjuk, hogy négy évvel ezelőtt útjára indított tanulmánykötetünk nem csak évről évre tervezhető tényezővé vált, de olvasótábora is egyre szélesebb. Köteteink - az idegen nyelvű összefoglalók révén - már a magyarul nem tudók számára sem érdektelenek. Célunk, hogy továbbra is méltón reprezentáljuk egy szűkebb régióban folyó kutatómunka irányát és eredményeit. Mészáros Ádám 1