Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Frankovics György: „Minden nép a saját nyelvén virágzik!” Reformáció és a katolikus hitélet újjáéledése a török kori Dráva-melléken

Frankovies György: „ Minden nép a saját nyelvén virágzik! " Reformáció és a katolikus hitélet újjáéledése A felsöszentmártoni plébánia 1642. június 10-én keltezett levelében kéri Vinkovics püspök urat, aki immár öt éve nem pécsi, hanem zágrábi püspök, hogy ismét hosszabbítsa meg az adótartozás fizetésének határidejét, amit a török nyomás és adók behajtása, valamint más nehézségek miatt nem tudnak időben átadni. Mégis reménykednek, ugyanis "közeleg Illés-napja és az eszéki vásáron megvesszük és szépen, becsületesen elhozzuk..." a tartozást. A Vaska Szentmárton-i egyházközösség a levél utóiratát ekképp zárja: "... alázattal esedezünk Isten nevében, védelmezzen meg bennünket, hogy valamennyien aszszonyainkkal és gyermekeinkkel együtt ne pusztuljunk el a törökök és árulóik által..." Kettős terhek A lakosság, mint tapasztaltuk eddig, kettős adófizetővé vált, emellett, a durdevaci (györgyvári) hajdúk Szent Mártonból "három lovat és négy csikót" Koprivnicára [Kaproncára] elhajtottak, majd onnan valaki ellopta őket, habár, a szentmártoniak "minden időben a koprivnicai kapitány úrnak és a vajdáknak, egyben a âurâevaci vajdáknak ajándékot és minden tiszteletet megadnak, és mindig elhozzák az adót, s azt rajtam keresztül befizetik". A szabad területek végvári katonasága zsoldpótlásként a török megszállás alatti részeken földesúri megbízatásként - pénz fejében - szedte az adót, tetejében saját szakállukra további jövedelmekre tettek szert, ha kellett akkor erőszak útján is: "ezeknek a mártoniaknak, úgymint nekem is tűzzel fenyegetőznek... ", írja Vidóczi Fábián. A horvát-magyar katonák Légrádból - horvátországi területről indulva átkeltek a Dráván, és kíméletlenül raboltak: "néhány vitéz harcosunk a nagy forróság következtében meghalt, ketten pedig a török keze által lelték halálukat, míg a többiek egészségesen visszatértek, a töröknek hétszáz pénzét elvették, és sok kárt okoztak, amilyeneket ők is okoznak a mi határőrvidékünkön... " A fegyveres betörések, rablások leginkább a békés lakosságot érték. Az új - Zágrábban székelő - pécsi püspökök alatt a Dráva bal partján élő horvát és magyar jobbágyok helyzete semmivel sem változott; a terhek - adók, szolgáltatások - tovább nőttek, a légrádi haramiák (hajdúk, uszkocik) fosztogatásai gyakoribbá váltak, az adófizetés egyre nehezebb terhekkel járt. Krizsan levelében írja: "...védjen meg uraságod ettől a sokaságtól, akik minden oldalról nyúznak bennünket, bírságolnak és büntetnek, és olyasmit is követelnek tőlünk, amit sem mi, sem apáink, sem nagyapáink nem adtak és nem fizettek ennek előtte". A zágrábi püspöknek a közel tíz falu lakói évente 80 aranyforintot fizettek, ami csinos summának számított. No meg vélhetően még egyszer ennyit, ha nem többet a töröknek is. Ehhez tegyük még hozzá a végvári katonák fosztogatását, 73