Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson
Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson Összegzés A török kor háborúi és a 17. század végi, a török kiűzésére irányuló hadi események a somogyi Dráva mente jelentős részén menekülésre, bujdosásra kényszerítették a lakosságot. A harcok elmúltával sokan visszatértek elhagyott falvaikba, ám a termelés csak lassan indult meg az elvadult földeken. A birtokosok kedvezményekkel és szervezett telepítésekkel igyekeztek növelni falvaik termelő erejét. A Széchényi család csokonyai uradalmához tartozó, az 1690-es években még igencsak gyér népességű Barcs is lassú gyarapodásnak indult. A fejlődés a Rákóczi-szabadságharc és az azt kísérő pestisjárvány után vehetett csak nagyobb lendületet. Barcs a kezdetektől fogva vegyes népességű, magyar-horvát község volt. A magyarság jórésze Somogy falvaiból, a horvátok nagyobb része Szlavóniából, kisebb részük Boszniából eredt. A település történetében fontos mérföldkő volt az 1740-es és az 1767-es urbárium, amelyek következtében az egyéni adózás végleg átvette a közösségi adózás helyét. Az 1767-es, Mária Terézia-féle úrbéri rendezés idejére a község nyelve már egyértelműen horvát, miután az 1739-től 1740-ig tomboló újabb pestis pusztítása után javarészt szlavóniai jobbágyság költözött a településre. Az 1770-es évektől Barcsot lassú, majd a század végére egyre ütemesebb fejldődés jellemzi. Lakosságának száma a század utolsó évtizedében majdnem duplájára emelkedett, és a település földrajzi határai is kifelé tolódtak. A nagy változások elsődleges oka a község mezővárossá válása (1797) és az ezzel járó lendületes fejlődés volt. Barcs azonban nem csak lélekszámban gyarapodott, de etnikai összetétele is gyökeresen átalakult. Az 1770-es évektől beköltöző német családok száma olyannyira megnőtt, hogy arányuk a század végére meghaladta az 50%-ot. Annak ellenére, hogy a minden szempontból látványosan fejlődő és gyarapodó mezővárosba folyamatosan érkeztek új horvát és magyar lakók is, a 18. század végére a település magyar és horvát őslakossága a németek mellett kisebbségbe került. 60
