Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson

Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson Migrációs folyamatok a hódoltságban. A horvátok vándorlása A 16. századi török expanzió a délszlávok által lakott terület jelentős részét és a magyarok országának is több mint harmadát oszmán igába hajtotta. Mivel a 16. század hadi és politikai eseményei olyan összetett és széles körű migrációs folyamatokat váltottak ki, melyeknek hatását még napjainkban is érezzük, fontosnak tartjuk röviden vázolni ezeknek a migrációs folyamatoknak a Dunántúlra települt horvátságot és a Dráva ménén élő magyarságot érintő szegmenseit. A Dráva mente magyarsága részben a közeli erdőkbe és nádasokba bujdosott, de nagy számban akadtak távolabbra költözők is. A tartós helyváltoztatás azokon a területeken voltjellemző, melyek a fő hadi útvonalak mentén feküdtek, és erősebben ki voltak téve a háború minden viszontagságának. Már esett szó a Kecskemét környékére menekült parasztokról, de megemlíthetők a végvidéki csatározások elől északi irányba, vagy épp a déli, horvát területekre költöző magyar jobbágyok csoportjai. A különböző délszláv népcsoportok migrációja még összetettebb képet mutat. Az erőteljes és sokáig megállíthatatlannak tűnő török invázió miatt számos horvátországi birtokos a magyar királynak engedte át várát, birtokát, melyeket nem tudott már tartani az ellenséggel szemben. Cserébe Nyugat-Dunántúlon és a Dráva mentén kaptak új területeket. Velük együtt számos horvát földműves is érkezett hazánkba az 1500-as évek folyamán. Az Őrvidék

4 területén, az ország nyugati sávjában is számos telepes községet hoztak létre a ĉa (csa) nyelvjárást beszélő tengermelléki horvátok. Az egykori Modrus-Rijeka (Modrus-Fiume) és Lika-Krbava (Lika-Korbava) vármegyék területéről és Dalmáciából származó telepeseket a környező osztrák és magyar parasztság vízi horvátoknak (Wasser Kroaten) is nevezte.

5 Más népcsoportok ugyanakkor spontán módon vagy helyi kezdeményezés révén vándoroltak északra Boszniából és Dalmáciából. Ilyenek voltak a bunyevácok ősei, akik a bosnyák-dalmát határvidéken található Buna folyóról kaphatták nevüket, és innen vándoroltak Szlavóniába, Baranyába és a Bácskába.

6 A szintén Boszniából eredő sokac népcsoportok Mohács vidékétől egészen Nagykanizsa és a Balaton környékéig megtalálhatók a 17. század végén.

7 Jelentős csoportok költöztek északra Szerbia területéről is. Míg azonban a horvátság nagyobb része földművesként folytatta életét új hazájában, a boszniai és 4 Nagyobb része ma Burgenland tartományt képezi Ausztriában. Horvát neve: Gradiŝce. 5 Polány 1938. 235-239, Urosevics 1969. 106-110. 6 Urosevics 1969. 50-74. 7 Napjainkban már csak Bácska és Baranya területén találunk sokacokat, ám a 18-19. században több somogyi faluban (pl. Buzsák, Miháld, Nagyatád) is éltek. A somogyi sokacok mára teljesen elmagyarosodtak. - Vö. Pesty 2001, Szita 1994. 47