Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson

Mészáros Ádám: Horvátok és magyarok a 18. századi Barcson vidékére menekültek - a létbizonytalanság és az egyre nehezebben teljesíthető adókötelezettségek miatt.

1 A helyben maradt jobbágyság vállát így még nehezebb adóteher nyomta, aminek éppen az volt az egyik oka, hogy a megcsappant lélekszámú falvaknak kellett előállítani azt a mennyiséget, amelyen eredetileg több család osztozott. Egyrészt a birodalmi defterdári hivatal által behajtott török adó, másrészt a jogukat a maradék Magyarországról is érvényesíteni igyekvő magyar földesurak szipolyozták ki őket. Az adó és a katonák sarcolásai gyakran a parasztok minden tartalákát elvitték. A lakosság, hogy a vész esetén kis vagyonkáját is menthesse, egyre inkább az állattartásra helyezte a hangsúlyt a földműveléssel szemben. A hadak állandó vonulása és a létbizonytalanság miatt a szántóföldi művelés helyét szinte teljesen az állattenyésztés, a rideg tartás vette át. A megcsappant lakosságszám és a műveletlenül hagyott földek rövidesen azt eredményezték, hogy a természet erői visszavették az embertől az elhagyott területeket. A bozót és az erdő térhódítása mellett a Dráva áradásai is gyorsították ezt a folyamatot. Az 1690-es évek első népösszeírásai átlagosan 4-5 családot regisztráltak csak Somogy falvaiban, több települést pedig egyszerűen lakatlannak tüntetnek fel. Az összeírt jobbágycsaládok túlnyomó többsége nem rendelkezett számba vehető vagyonnal.

2 A törökök kiűzése idején a Széchényi család csokonyai uradalmát

3 is gyér népesség lakta. Az alig néhány családot kitevő falvak között több pusztafalu is feküdt, és a földek sok helyütt parlagon hevertek. Érthető, hogy a földesurak törekedtek birtokaik mihamarabbi benépesítésére és igyekeztek jobbágyaikat rábírni a visszaköltözésre. A Széchényiek is hozzáláttak birtokuk újranépesítéséhez, hasznosításához. Szervezett telepítésekkel és a telepesek számára nyújtott kedvezményekkel elérték, hogy a népesség száma fokozatosan gyarapodjék. Az uradalom részét képező Barcs adataink szerint soha nem pusztult el teljesen, ám népessége a török háborúk alatt jelentősen lecsökkent. A falvak újraéledése, a betelepülés az 1690-es években fokozatosan folyt. A kezdeti időkben a rideg tartás a földműveléssel szemben még túlsúlyban maradt, a parlagon hagyott földterületeket legelőnek használták. Ahhoz, hogy a lassan éledező Barcs új lakóiról árnyaltabb képet kapjunk, meg kell vizsgáljuk a török hódítás által kiváltott migrációs folyamatok néhány főbb irányvonalát. 1 Szita 1993. 5. 2 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) E. 156. Urbaria et Conscriptiones 56: 41, Somogy Megyei Levéltár (továbbiakban SML) IV 1. h. Conscriptiones 3 Az uradalom területét a Széchényi család 1677-től bírja. - Bártfai Szabó I / 441. 46