Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006

Vass Oszkár: A somogyi csárdás és történeti rétegei

Vass Oszkár: A somogyi csárdás és történeti rétegei páros cigány táncban ez legvégső esetben is csak kereszt kézfogásban végződik. A 16. században megjelent volta és nizzarda megjelenésével kezdődött a zárt fogódzású forgós páros története, amelynek jellemző mozzanata volt a magasba emelt nővel történő zárt fordulás. Korabeli ábrázolásokon kirajzolódik a zárt forgás, a férfi és a nő egymás körül táncolása valamint az ujj alatti forgatás gyakorlata. Ezen mozzanatokat tartja a tánckutatás a csalogatós csárdás korai előzményeinek, melyek mára már kötött formában élnek tovább. Somogyban napjainkban egy leszegényedett kifordulós, kötött változata él tovább, mely szervesen kapcsolódik egy európai történeti réteghez. Mindezt összefoglalva Magyarországon elterjedt új stílusú csárdás táncunk dél-dunántúli változatai alapvetően lent hangsúlyosak. Két, egymástól szervesen elkülönülő táncrész kapcsolódik itt össze, a lassú és friss csárdás. Míg a tiszai dialektus csárdásainak lassú és friss motívumkincse nagyon hasonló, a DélDunántúlon ez nagymértékben elüt egymástól. A lassúra, a megkopott, leegyszerűsödött motívumkincs a jellemző, a frissre pedig a néhol gazdagabban járt libbenős, lippenős, mártogatós, kopogós figurák. A lassúban felfedezhető motívumok, így a csárdáslépések félfordulós formája, az egylépéses csárdás és a néha hozzákapcsolódó libbenő, a zárt karakterű forgás, a táncréteg régebbi stílusára utalnak, egyéb motívumai és dallamkísérete azonban az új stílusú verbunkos forma felé mutat. Somogy egyes részein még megtalálható a lassú csárdás egyik típusa, a sétálás. Körben járt formája középkori táncokkal mutat kapcsolatot, melyeket ugyanebben a formában jártak - párban, derék- vagy kézfogással történő vonulásban. Ennek a hagyománynak a túlélését bizonyítják azok a polgári táncok (pl. gólya), melyek a mai napig is élnek a táncos hagyományban, szinte mindenütt a magyar nyelvterületen. Ehhez a vonulós formához kapcsolódott a 15-16. században a páros forgós volta és nizzarda. Ezen szerkesztési elve maradt meg új stílusú csárdás táncainkban. Alapvetően tehát a csárdás tánchagyomány régi rétege a mai Magyarország területén már csak töredékeiben található meg - például Somogyban. Ezt kiszorította az újabb stílus, amelynek gyökerei a 18. század végére kialakult verbunkos táncban találhatók meg. Maga a verbunk csak egyes dél-dunántúli területekre jutott el (pl. Sárköz), ám számos vidéket el sem ért, így például a somogyi falvakat sem. Ennek a helyét és funkcióját, s bizonyos stílusjegyeit a lassú csárdás vette át és őrizte meg, míg a friss csárdás ettől elütő zenekísérettel és motívumkinccsel rendelkezett és élt tovább. 171