Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen vagy nő, aki képes volt tejet forralni, ehető ételt készíteni kozmásodás nélkül, így az a kis adag étel, ami a deportáltaknak jutott, legalább ehető volt. Ebben jelentős szerepe volt Géza édesanyjának is azzal, hogy szakácsnő lehetett. Az ellátás ellenőrzése után a „telepesektől" elszedett pénzekből ugyan, de javult az élelmezés. Abban az időben a hortobágyi tanyásparasztok „a mezőgazdaság szocialista átszervezése" miatt igyekeztek szabadulni jószágaiktól. Az árubeszerző által olcsón felvásárolt húskészletből először a „slepp" elvitte a javát, és a megmaradt rész került a közös konyhára. A környék lakóitól olcsón szalonnát is lehetett vásárolni. Tény, hogy a dunántúli embernek az avas szalonna szokatlan és ehetetlen volt. A börtönhöz hasonló viszonyok között végzett nehéz és hosszú fizikai munka szükségessé tette az erőnlét megtartását, még az avas szalonna elfogyasztása árán is. A gyenge, menzaszerű ellátást igazán a hazulról küldött ételekkel lehetett pótolni. Amennyiben a táborlakók egyike vétett a belső szabályzat, a fegyelem ellen, azt megbüntették. Különböző egyéni és kollektív szigorításokat vezettek be. Például a hazulról küldött leveleket, csomagokat fél évig nem adták át, vagy megtiltották a levélírást. A legrosszabb munkaterületre vezényelték az általuk renitensnek tartott „telepeseket". A silógödrök ásásánál - mások visszaemlékezése szerint is - azzal idegesítették és félemlítették meg a deportáltakat, hogy a gödörbe lövetik őket. Emberileg érthető, hogy az állandó fenyegetettség kiváltotta stresszhatások miatt mindenki meghunyászkodva, szó nélkül végezte a rá kimért munkát. Nemes Lajos táborparancsnok híres volt kegyetlenkedéseiről. A telepeseket tűzrevalónak tartotta. Nála csak élő, vagy halott ember létezett. 12 Ezek után érthető, hogy a tábori betegellátás egyenlő volt a nullával. Aki mozogni tudott, azt munkára küldték. A gyakori sérüléseknél a fertőtlenítést a legősibb, legprimitívebb módszerrel, a levizeléssel végezték. Akik betegségük miatt képtelenek voltak dolgozni, az a hortobágyi körzeti orvoshoz, vagy elkerülhetetlen esetben a debreceni klinikák egyikébe kerülhetett. A Hajdú-Bihar megyei Tanács Közegészségügyi és Népjóléti Osztálya szabályozta a kitelepítettek egészségügyi ellátását. A szabályzat szerint a betegellátást csak heveny és ragályos betegség esetén lehetett igénybe venni. Minden más egészségügyi esetet négy csoportba soroltak be: Embersics Géza információja szerint Nemes Lajost a tábor feloszlatása után dézsmálás, sikkasztás és embertelen bánásmód miatt 5 évi börtönre ítélték. Más hírek szerint letartóztatásakor öngyilkos lett. 129
