Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2006
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen
Dr. Kéri Nagy Béla: Kulákdeportálás és következményei Drávaszentesen a Tüzép telepen vásárolták meg. Az árat természetesen levonták a „telepesek" fizetéséből. A deportálás gyors lebonyolítására, szervezetlenségére és előkészítetlenségére utal a láger étkeztetésének megoldatlansága is. Eleinte a hazulról hozott ételmaradékokat fogyasztották, amíg az ÁVO-sok saját szükségletükre el nem kobozták. Pár családnak - így Embersicséknek is - sikerült kisebb-nagyobb mennyiségben zsírt és lisztet elrejteni. E kevés készletből segítették ki azokat az éhező, főleg gyerekes családokat, akiktől mindent elvettek. Napokon belül már csak zsírtalan lisztből tudtak rántott levest főzni, illetve lepényt pirítani az alkalmi tűzhelyen. A „telepesek" kezdeményezésére összeszedték a hozott edényeket, és ezekben főzték a láger részére hiányosan kiutalt és nagynehezen megérkezett nyersanyagból a szabad ég alatt összetákolt tűzhelyeken, a korábban már említett, néha ehetetlen, egyhangú „menüt". A tábor bővítése során építettek vályogból egy konyhát is, amelynek berendezését, étkészleteit, edényzetét természetesen a „telepesekkel" fizettették meg. Alkalmazottait a láger asszonyai közül toborozták. így került konyhai munkára Embersics Györgyné, Géza édesanyja is. Az élelmezéshez szükséges és biztosított alacsony nyersanyagnormát a láger vezetői, a raktárosok, ÁVHés rendőr keretlegénység, a konyhafőnök, stb. rendszeresen dézsmálták. Ezek után nem csoda, hogy a deportáltak elé már alig jutott étel. A Belügyminisztérium 1952. júniusában a korabeli titkosításnak megfelelően „K"-vonalon jelentést kért a láger étkeztetéséről, amihez a nyersanyagot a népbolt vállalat 33. sz. boltja biztosította. Jegyzékkel igazolta a bolt vezetője, hogy az árubeszerzők által kért árumennyiséget minden esetben kiszállították. A telepeseknek módjában állt készpénzért is vásárolni zsírt, húst, olajat, cukrot, szappant, kekszet, gyümölcsöt, és a közben megkezdett iskolai oktatáshoz szükséges ceruzákat, füzeteket, stb., természetesen, ha volt rá pénzük. Ez a lehetőség is inkább az Árkus-tanyán lakóknak kedvezett a bolt közelsége miatt. Az étkeztetéssel kapcsolatos - 1952. szeptemberében tartott - vizsgálat több hiányosságra és visszaélésre derített fényt. A reggelit és vacsorát - ami általában teából, feketekávéból és egy szelet kenyérből állt - az ellenőrök kevésnek tartották. A vizsgálat komolytalanságára utal, hogy az ellenőrök által felvetett kérdésekre adott válaszok szerint a „telepesek" nem szeretik a nehéz kosztot. A tábori viszonyok közepette természetesen nem lehetett elkészíteni a főtt ételt úgy, mint az otthoni rendes tűzhelyen, a megszokott edényekben. A nagy kondérokban vagy lekozmált, vagy főtlen maradt az étel. Ha tejet kaptak, az is rendszeresen leégett. A kozmás, égett ételek - különösen a gyermekeknél súlyos hasfájást, hasmenést okoztak. Végül minden tanyán akadt egy-egy férfi 128
