Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében

Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. századfordulóján járásban írták össze. Az itteni úri birtokokon lévő 1895-ben 5425 példányt számláló állománynak több mint kétötödét kettő 1000 kh feletti gazdaságban tartották. Somssich Adolf gróf babócsai uradalmában 1179 darabot (21,73 %), míg Szentborbáson a zselicszentjakabi apátság birtokán 1067 darabot (19,67 %). Utóbbi esetében ez a falu teljes állományának a 72,14 %-át jelentette. A hét, apadó sertéslétszámmal rendelkező faluval szemben viszont hét olyat figyelhetünk meg, ahol robbanásszerű volt a gyarapodás, mivel az állományuk több mint a duplájára nőtt. Ilyen hely volt pédául Rinyaújnép (230,28 %), ahol 360-ról 1189-re emelkedett a disznók száma. De Szulok adatai is kiválóak, mert a megyei fejlődés ütemét majd háromszorosan s a járásiét is kétszeresen felülmúlták, hiszen az 1895-ös 1291 sertésből álló állomány 191 l-re - 84,82%os növekedéssel - 2386 darabra szaporodott. Említésre méltó hússertés tartásról egyébként csak Somogytarnóca esetében lehet beszélni, hiszen 1911-ben a 251 járásbeli ilyen fajtájú állatból itt hizlaltak 191-et.

46 A fajtaváltással párhuzamosan a tartásmód is belterjesebbé vált, bár még mindig igen széles skálán ingadozott. Az állatok egy részét még ekkor is a régi módon, ridegen makkoltatták vagy a drávai mocsaras legelőkön hallal, csíkkal stb. táplálták. Az igénytelen, főleg zsírjáért tartott kondorszőrű mangalicának lételeme volt a turkálás, a dagonyázás. Az erdőket, mocsarakat járva tápláléka nagy részét maga kutatta föl. Az állatokról többezres létszámú, a falusi földművesektől elkülönült pásztortársadalom gondoskodott a megyében. Ök, akik egy göbét sem áldoztak volna föl egy hold földért, a szabadságukra oly érzékeny uradalmi vagy községi kanászok és kondások rettegett alakjai voltak a - kiegyezést követően ugyan megszelídült és átalakult, de a századforduló táján még létező - somogyi betyárvilágnak. A legendásan vakmerő, a fokoson kívül legtöbbször lőfegyverekkel is felszerelt keménykötésű pásztorok félelmetes verekedők hírében álltak. Virtusuk nem ismert határokat. Gyakran megesett, hogy átkeltek a Dráván és áthajtották Somogyba a rác kanászok kondáit. Az erdők mélyén, rejtekutakon járva a Drávától négy nap alatt felértek a Balatonig, s útközben vagy a végcélnál értékesítették a szerzett zsákmányt.

47 A sertéstartásnál ennél ugyan egy sokkal kevésbé vadregényes, de annál korszerűbb, nagyüzemi módszerével is találkozhatunk Barcson. Gróf Széchenyi Ferenc elnökletével - Biedermann Ottóval, Weisz Jakabbal az igazgatósági tagok sorában - 1884. utolsó hónapjában jött létre a Barcsi Sertéshízlaló Rt. A '' MSK - Új sorozat 41. kötet 57, 77. 'MSK - Új sorozat 41. kötet 57. ' Takáts 1985. 375, 380. 66