Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005
Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. század fordulóján a barcsi járás statisztikai adatainak tükrében
Ander Balázs: Szulok mezőgazdasága és agrártársadalma a 19-20. századfordulóján felmerülő gyakorlati feladatokat és magas szintű elméleti képzésben is részesültek, lévén, hogy az iskola fő céljai közé tartozott, hogy a kétéves képzés folyamán a nagybirtokok számára szakképzett gazdatiszteket neveljenek. A járás északi határától mindössze 15 kilométernyi távolságra fekvő oktatási intézmény kisugárzása letagadhatatlan. A nyilván nem csak a kertészkedésre, hanem a jóval szélesebb, a mezőgazdaság tág témaköreit felölelő „továbbképzésekben" fontos szerep jutott a társadalmilag is igen fontos olvasóköröknek, népnevelési egyleteknek és gazdaköröknek is, amelyekből több tucatnyi működött a járás 26 községében. 7 A legtevékenyebb, és pozitív hatását egész Dél -és Közép-Somogyra kiterjesztő ezek közül a Csokonya Vidéki Népnevelési Egylet volt, amelynek alapszabályát 1878 végén fogadták el 8 . Elnöki tisztét egészen 1882-ig a lábodi földbirtokos, gróf Széchenyi Pál látta el, elévülhetetlen érdemeket szerezve a jutalmazások, kiálKtások és kitüntetések rendszerének megalapozásával. A szervezet leghíresebb titkára az 1889-1903 közötti években az erdőcsokonyai református tanító, Szalóki Dániel volt. Széchenyi Pál 1882-1889 között, mint földművelésügyi, ipari és kereskedelmi miniszter -Szalóki beszámolói alapjánrengeteget tett az egész megye dohánytermesztésének és szőlészeti kultúrájának felemeléséért. A foként papokból, tanítókból, uradalmi tiszttartókból, erdészekből és jómódú földművesekből álló tagsággal rendelkező egyesület vonzáskörzete Barcstól Szülőkön át Homokszentgyörgyig, Babócsától Darányig kiterjedve tulajdonképpen átfogta az egész járás területét. 1913-ig 37 felolvasást tartva olyan ismereteket közvetített, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a modernizálódni és polgárosodni kívánó gazdák számára. Mindamellett még volt erejük az egykeellenes harcra és a Horvátországba szakadt magyarság pártfogására is. Lukáts Lajos erdőcsokonyai segédtiszt, Máthé Lajos somogyvisontai lelkész, Csabai Kálmán szentimrei segédtanár vagy az ottani igazgató, Bolgár Dezső előadásai letagadhatatlanul nagyot lendítettek a járási mezőgazdaság korszerű ismeretekkel való ellátottságán. Lukáts a korszerű vetésforgó elterjesztésének legfőbb itteni szószólója volt, amit mi sem indokolt jobban, mint hogy a környék nagy részén nemrég még erdő zöldellt, ezért a talaj humuszban szegény erdőtalaj volt. A sovány somogyi talajokban tenyésző szaprofita nitrogén talajbaktériumok a bácskai 74 kg-mal szemben itt évente csak 28 kg nitrogént tudtak kataszteri holdanként megkötni, ami hátrányosnak volt tekinthető a megfelelő talajerő utánpótlás 7 Bősze 1985. 401-432. * Bősze 1988.243-262. 45
