Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között

Mészáros Ádám: Németek betelepülése Barcsra 1770 és 1828 között Barcs klímája a 19. század elején is hasonló volt, mint 50 évvel korábban. A Dráva egyik kanyarulata egészen a főutcán található sóházig felért, és a folyó árterének nedves, mocsaras területein nagyszámú szúnyogpopuláció tenyészett. A magas páratartamú levegő és a váltólázas megbetegedést (maláriát) terjesztő szúnyogok erősen megkeserítették az ilyesmihez nem szokott idegenek életét.

38 Korábban már említettem azt a barcsi hagyományt, miszerint sok német telepes esett áldozatul a szélsőséges éghajlati viszonyoknak. Adataink azt az elméletet igazolják, hogy a malária a hegyvidékről érkezett szudéta németek között még több áldozatot szedett, mint a korábban ide települt „svábok" körében. A babócsai plébánia halotti anyakönyvében már 1805. nyarán találunk bejegyzéseket, amelyek frissen beköltözött csehországi németek halálát jelzik. A betelepülés után igen hamar elhunyt új lakóknak a plébános még csak a neveit sem tudta.

39 A 19. század elején - a vízi szállítás megkönnyítése végett - megkezdték a Dráva folyó szabályozását, ami a vízi kereskedelem nyújtotta előnyök

40 mellett az egészségtelen, maláriás éghajlat végét is jelentette. Időközben azonban ÚjBarcs lakossága nagyrészt kicserélődött. A barcsi klímát nehezen viselő szudéta-németek egy része a mocsárláz áldozata lett, míg mások elköltöztek a Dráva menti mezővárosból. Helyükre nagyobbrészt szuloki németek kerültek. A tragikus sorsú barcsi szudéta-németek emlékét már az 1828-as lakosságösszeírásban is csak néhány családnév őrzi. A megmaradt családok beolvadtak a barcsi lakosságba, és néhány emberöltő múltán a csehországi telepítés emléke is kiveszett a köztudatból. Annak ellenére, hogy az 1820-as évek közepére ÚjBarcs és a Béke utca németsége már nem különbözött gyökeresen egymástól, a két német városrész különállása továbbra is megmaradt. A Majna mentéről a Dráva partjára. A Nöthig család útja Barcsra A szervezett földesúri telepítés mellett a 19. században is folyt a spontán beköltözés Barcsra. A betelepülők száma a város fejlődésével párhuzamosan nőtt, és az új lakók nem csak a környékbeli falvakból, hanem egészen távoli tájakról is érkeztek. Ennek okait elsősorban Barcs mezőváros kedvező földrajzi adottságaiban és kereskedelmének fellendülésében találhatjuk meg. Az egyéni ™ Erdős 1944.20. 39 Pl. 1805.07.18. Josephus NN. Bohemus uxoratus ex Barts, annorum 58, vagy 1805.08.24. NN. Filius Bohemici Bartsinesi - Róm. kat. plébánia halotti anyakönyve, Babócsa 40 A szabályozás után a helyi terményeket már egészen Stájerországig lehetett szállítani, míg onnan főként fát és vasanyagot hoztak. 1848-ig 62 kanyarulat átmetszését végezték el. - Rózsás 2005. 30