Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005
Banicz László: 20. századi kálvária – a német kisebbség kitelepítésének politikai háttere
20. századi kálvária Banicz László: -A német kisebbség kitelepítésének politikai háttere 108 községből összesen 116952 főt telepítettek ki. A kitelepítés ütemének gyorsítását indokolta a földreform végrehajtásának vontatottsága, illetve az a tény, hogy 132 981 menekült várt új otthonra. Az ország számos területén jelentős feszültséget okozott a túltelepítés. A telepítés méretét jól jelzi, hogy összesen 39880 családot szándékoztak új lakóhelyre költöztetni és ebből 1946 májusáig 5098 családnak tudtak helyet biztosítani. 47 Ez még csak a belső migrációban résztvevő családokat jelenti. Ehhez hozzá kell számítani a magyarcsehszlovák lakosságcsere nyomán érkező felvidéki magyarokat. Az ő elhelyezésük prioritást élvezett a belső telepesekkel szemben. Somogyban 1946 márciusában fejezték be tevékenységüket az igazoló bizottságok, melynek alapján a Földbirtokrendező Tanács a vármegye 39 községében rendelte el az elkobzás végrehajtását. 48 A 12330/1945. sz. miniszterelnöki rendelet értelmezése szerint teljesen mindegy, hogy az illető a Volksbund tagja volt e, vagy sem. Mentességet csak az kaphatott, aki igazolni tudta, hogy cselekvő tagja volt egy demokratikus pártnak vagy 1940 óta tagja a Szakszervezeti Tanácshoz tartozó szakszervezetnek, továbbá aki magyar nemzetiségűnek vallotta magát és nemzethüsége miatt üldözték. Érdekes, hogy a mentesíthetők számát 10%-ban jelölték meg. Ez azt jelentette, hogy a mentesítettek között rangsort állítottak fel, ami természetesen sok visszaélésre adott alkalmat. A kitelepítésre kijelölt személyek csak rendkívüli rendőrségi engedéllyel hagyhatták el lakhelyüket. Teljes vagyonukat zárolták, bár a vagyontárgyak továbbra is kezelésükben maradtak, szükségleteik mértékében fel is használhattak belőle. Ugyanakkor kötelezték őket a kezelésükben ideiglenesen meghagyott ingatlan és annak minden alkotórészeinek, tehát az állatállománynak, szántónak stb. gondozására mindaddig, míg azt az állam illetékes szerve át nem veszi. A zárolt vagyon hűtlenkezelését 5, rongálását vagy elpusztítását 10 év fegyházzal büntették. A szankciók azonban nem bizonyultak elég hatásosnak a Megyei Földhivatal telepítési ügyosztálya szerint, ugyanis a volt tulajdonosok - természetes reakcióként - nem törődtek elkobzott vagyonukat. Ezért az ügyosztály azt javasolta, hogy a rátelepítést fel kell gyorsítani. Ezt véleményük szerint az is indokolja, hogy a mentesítő bizottság utólagosan is mentesített, így a már letelepített magyar családokat ismét egy másik helyre kellett telepíteni. Az új telepesek helyzete tehát nem volt rózsás. A volt tulajdonosok, rokoni kapcsolataikat kihasználva a gazdasági Bognár 1989.353. 103
