Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2005

Banicz László: 20. századi kálvária – a német kisebbség kitelepítésének politikai háttere

20. századi kálvária Banicz László: - A német kisebbség kitelepítésének politikai háttere A fenti rendeletek azt mutatják, hogy a német nemzetiség tagjainak háború alatti szerepét differenciáltan próbálták megítélni. Még akkor is, ha a rendeletekben - különösen a Volksbund tagságával és az SS kényszersorozottaival kapcsolatban - nem volt objektív és elfogulatlan.

36 Ez jellemezte a pártok nemzetiségekhez való viszonyát is. A szociáldemokraták kivételével alapjában egyetértettek a németek kitelepítésével. Eltérés csak a végrehajtás módjában és méretében volt közöttük.

37 1945. május 14-én az Ideiglenes Nemzeti Kormányban résztvevő pártok értekezletet tartottak.

38 A pártközi értekezleten Erdei Ferenc belügyminiszter kiemelte, hogy a határon túl élő magyarság helyzetére és a SZEB magatartása tekintve a németséget nem lehet egészében kitelepíteni.

39 Ugyanakkor a külföldi magyarok tömeges érkezése miatt a kitelepítendők körét a lehető legszélesebben kell megállapítani.

40 A magyar kormányzat „problémáját" végül a három szövetséges hatalom potsdami konferenciája oldotta meg. „A három kormány, miután megvizsgálta a kérdés minden oldalát, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságot vagy annak egy részét át kell telepíteni Németországba. Egyetértenek abban, hogy mindenfajta áttelepítésnek, amelyre ténylegesen sor kerül, szervezetten és humánus módon kell végbemennie."

41 A szövetségesek ezen döntése igazolni látszott a kormányzat teljes kitelepítést célzó terveit. Az eredeti csehszlovák elképzelések, tehát az egész felvidéki (szlovákiai) magyarság A német állampolgárok internálásáról intézkedő 302/1945. M. E. számú rendelet kihirdetésére február 27-én került sor. Később a rendelet hatályát kiterjesztették azokra a volt magyar állampolgárokra, akik magyar állampolgárságukat az SS kötelékeibe való önkéntes, vagy kényszerű jelentkezésük révén vesztették el. Itt meg kell jegyezni, hogy 1944. április 14. előtt az SS két, elvileg önkéntességen alapuló toborzóakciót tarthatott a német nemzetiségűek között. Miután Csatay Lajos honvédelmi miniszter aláírta a harmadik magyarországi S S-toborzásra vonatkozó egyezményt, már lehetővé vált a kényszersorozás a 17. életévüket betöltött magyarországi németek körében. Azt, hogy kit tekintettek német nemzetiségűnek különös módon a Volksbund döntötte le. Az egyezmény értelmében SS-be bevonulók magyar állampolgárok maradtak. (Korábban automatikusan elvesztették állampolgárságukat.) Az 1945. május 14-én kiadott belügyminiszteri rendelet értelmében a családtagok, valamint a betegek és öregek internálására is lehetőség nyílt. 37 Tóth Ágnes: http://www.mtaki.hU/docs/cdl/tothagnes61/#_ftnl 38 A koalíció tagjai: Magyar Kommunista Párt (MKP), Szociáldemokrata Párt (SZDP), Nemzeti Parasztpárt (NPP) és a Fügetlen Kisgazda-, Földműves és Polgári Párt (FKGP). 39 Szövetséges Ellenőrző Bizottság: feladata a fegyverszüneti feltételek betartásának ellenőrzése, a magyarországi SZEB elnöke Vorosilov marsall volt. 40 Tóth Agnes: http://www.mtaki.hU/docs/cdl/tothagnes61/#_ftnl 41 Dr. Németh 1993. 35. 101