Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. század fordulóján

Ander Balázs: Az agrártársadalom főbb problémái a barcsi járásban a 19-20. századfordulóján kai inkább voltak a munkát megtagadó vállalkozók zsarolásának eszközei, mint munkaeszközök. " Az aratás volt a falvak nagyszámú munkanélküli földműves lakosának az utolsó szalmaszál, amit elvenni társadalmi robbanás nélkül nem lehetett volna. Ez a szalmaszál meglehetősen vékony volt, hiszen Somogytamócán már 1885-ben is csupán 1/12 volt az aratórész, a századforduló környékén pedig mindössze 110 koronát tett ki átlagosan az aratási idény alatti keresmény.

2 Ha a szigorú feltételek miatt nem akadt helyben elég munkaerő, akkor hoztak aratókat Zalából, Szlavóniából, Bács megyéből, de még a felvidéki Trencsénből is. 1905-1907-ben az arató- és cselédsztrájkok idején a megyébe szállított tartalékmunkások nagy része az utóbbi helyről érkező szlovák volt. Trencsénben a földek fele mezőgazdasági művelésre alkalmatlan volt és a maradék jókora hányadán is állattenyésztő nagybirtokok terpeszkedtek, ezért érthető, ha kapva kaptak a kínálkozó alkalmon és otthonuktól olyan távol is munkát vállaltak. Előfordult, hogy a helybeli aratóbandák követelését elutasító nagybirtokos nekik 2,4 koronás napibért fizetett teljes ellátás és útiköltségtérítés mellett, de amikor megtudták, hogy sztrájktörőnek használnák őket, elálltak a munkától.

3 Valószínű tehát, hogy szó sem volt általános munkaerőhiányról, az idegen mezőgazdasági munkásokat csak azért alkalmazták, hogy nyomást és gazdasági kényszert alkalmazzanak az itteniekkel szemben. Somogyban az évente körülbelül 170 munkában eltöltött nap átlagkeresete még az alacsony országos szinttől is elmaradt, ott ugyanis férfiaknál 133, nőknél 93, gyermekeknél 64 fillér jutott egy-egy napra, míg a megyében mindössze 129, 88 illetve 58!

4 Mindez több mint elegendő gyúanyagot szolgáltatott az arató- és cselédsztrájkok kirobbanásához. A cselédek és nincstelen napszámosok nem élhettek más eszközzel kilátástalan helyzetük jobbítása érdekében. Amerikába nem vándorolhattak, mivel a borsos útiköltségre többéves készpénzkeresményük lett volna csak elég; az egykével pedig nem éltek. Felhalmozni nemigen tudtak, ezért a „semmiből" örökösödés esetén éppen annyi jutott egynek, mint hétnek vagy nyolcnak, a gyerekek munkaerejére viszont az uradalmak sokszor igényt tartottak. Az agrármozgalmak katalizátoraként hatott az 1905-1906. évi kormányzati válság: a hangzatos nemzeti jelszavakkal korteskedő koalíciós pártok győzelme, a parlamentarizmus semmibevételével, Ferenc József által kinevezett darabont-kormány 1 Tóth 1977. 151. 2 Mérey 1956. 37-39. 3 Mérey 1968.29. 4 Marék 1965. 36. 95