Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Botka János: Adatok a drávatamási Dráva-part löszcsiga faunájához

Botka János: Adatok a drávatamási Dráva-part löszcsiga faunájához Succinea oblonga 432, a Columella edentula 357, a Orcula dolium 288, és a Cochlicopa lubrica 216 db egyeddel, ez a teljes egyedszám 69,7%-a. A 2.SZ. táblázat mutatja, hogy feltűnő különbségek vannak az egyes minták egyedszámai között, mind a négy faj tekintetében. Még „üres" minták is előfordulnak. Van viszont mind a négynél 3-3 csúcs, amely azt mutatja, hogy voltak az átlagosnál kedvezőbb éghajlati viszonyok, ilyenkor esetenként robbanásszerűen megnőtt az egyedszám. Érdekesség, hogy e fajok kiugró csúcsai csaknem egyidőben, vagy igen kis fáziskésései követték egymást. Az is megfigyelhető, hogy az idősebb mintáknál sokkal kisebb az egyedszám, mint a fiatalabbaknál. Figyelmet érdemlő, hogy a S. oblongata csúcsainál a C. lubricának éppen mélypontjai vannak, míg a C. edentula és az O. dolium görbéi - kisebb eltérésektől eltekintve - szinte hasonlóan futnak. Ez azt jelenti, hogy a két, elsősorban erdőlakó és a harmadik (C. lubrica) nyíltabb erdőket kedvelőfaj életkörülményeinek optimumai máskor jelentkeznek, mint a nyílt, nedves vidékeket kedvelő S. oblongáé. A színezőfajok száma 9, összes egyedszámuk a mintákban 152 db, 8,2%. A 3. sz. táblázat szerint ezek csak bizonyos körülmények - általában optimumok - idején jelentkeztek, illetve a fiatalabb mintákból kerültek elő, akkor is csak kis egyedszámban. Különösen jól megfigyelhető ez a tendencia az erdőlakó fajoknál (7 faj). A S. elegáns csak kivételes előkerülés, a Lymnaea truncatulának viszont van egy kiugró csúcsa -11. minta -, előtte és utána viszont előfordulása minimális. E minta keletkezése idején csapadékosabb éghajlattal, mocsár jellegű környezet járhatott együtt. Ugyanakkor a fiatalabb - 10-15. - minták nagyobb erdősültségről tanúskodnak az ezekben talált csigaegyüttesek alapján. A 16. minta már szegényedő faunát mutat, a 17. és 18. minta minimális héj anyagot tartalmazott, a 19. minta teljesen üres volt. E minta felett mára jelenkori humuszos-vályogos termőréteg található. A csökkenés oka valószínűleg az éghajlat és a talajviszonyok megváltozása lehetett. A melegedést és a talaj egyre homokosabbá válását - ezen a vidéken savanyú homoktalajok vannak - csak a legnagyobb ökológiai valenciájú fajok voltak képesek egy ideig elviselni. Feltűnő, hogy a mintákból teljesen hiányoznak olyan löszcsigaként ismert fajok, mint a Valloniák, Pupillák, vagy a Granaria frumentum és a Chondrala tridens. Ez mindenképpen hűvös, bár környezeti viszonyaiban gyors ingadozásokat mutató környezetre utal. Összegezve: A Dráva homokos löszű partfalából ezzel a gyűjtéssel kimutatott löszfauna az utolsó, - Würm - glaciális vége felé élhetett. Ezt mutatja a - főleg hőmérsékletre nézve - euriök, vagy hidegtűrő fajok jelenléte és a melegkedvelő fajok hiánya. A löszképződés a bevezetőben már ismertetett folyóvízi környezetben, 55