Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve megye területén. A 3. Ukrán Front kötelékébe tartozó szovjet 57. hadsereg, a 4. gárdahadsereg, valamint a 12. Jugoszláv Hadsereg és az 1. Bolgár Hadsereg csapatai december 6-án érték el Barcsot. A szövetséges hadseregek támadása azonban a községtől nyugatra megakadt. A frontvonal megrekedését követően a szovjet felsőbb parancsnokság utasította a vármegye alispánját, hogy 1944. december 26-án kezdjék meg a 25-30 kilométer mélységű frontvonalban és környékén fekvő települések kiürítést. Ez 93 községet - köztük Barcsot - és 65 pusztát, összesen 108.951 embert érintett.

1 A kitelepített falvak lakosai csak lassan térhettek vissza, a barcsi családok az utolsók között voltak, akik megpillanthatták korábban elhagyott otthonaikat. Pontosabban azt, ami ezekből 1945 májusáig megmaradt. A harcok alatt ugyanis a németek megsemmisítették az eleve szegényes infrastruktúrát, a környező települések lakói és az oroszok, majd az orosz egységek januári kivonását követően a bolgárok szinte mindent elvittek, amit találtak. A dolgos parasztok és polgárok azonban, ha kezdetben fásultan, nagyon fásultan, de folytatták a háború által felforgatott életüket. Kételyek A nemzetközi, és természetesen az ezzel szorosan összefüggő hazai politikai helyzet a többi határmenti községhez hasonlóan Barcsot is súlyosan érintette. A fejlődést 1946 után döntően a magyar-jugoszláv, pontosabban a szovjet tömb és a jugoszláv vezetés szembenállása hátráltatta. A községet az 1949-ben kiépített és 1961-ig fenntartott határzár gyakorlatilag nemcsak a Dráva másik oldalától, hanem az ország és a megye többi részétől is elszigetelte. Az 1960-as évek közepén és végén - az említett politikai viszonyok miatt hatványozottan jelentkező gazdasági elmaradottságnak köszönhetően - még közel sem volt biztos, hogy Barcs valaha is a városok sorába emelkedhet. A 3.178/1965. sz. kormányhatározat ugyanis még azt a VÁTI javaslatot fogadta el, mely szerint a megyékben, így Somogyban is az egyes járások összevonásával régiókat kell kialakítani.

2 Somogy megye esetében ez a csurgói és a tabi járás Nagyatádhoz történő kapcsolását jelentette. A csurgói járás megszüntetését azzal indokolta a tervezet, hogy az nem tudja betölteni a középfokú központ szerepét. A megyei párt és tanácsi vezetés ugyan egyetértett a régiók kialakításának fontosságával, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a lemaradás problémája csak az egyes területek gazdasági, kulturális, kommunális és szociális fejlesztésével oldható meg hatásosan. Jellemző a megye gazdasági, társadalmi elmaradottságára, hogy ebben az időben csak Kaposvár rendelkezett városi ranggal a megyében. Siófok várossá nyilvánítása ugyan már eldöntött tény volt, azonban a megyei vezetés még itt sem látta 1 A témáról még: Szabó - Szili 1993. 92. 2 SML: MSZMP S.M. Biz. Titkári/6. 33. Somogy közigazgatási átszervezésével kapcsolatos iratokból 1965-83 21