Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004

Banicz László: Kisvárosi történet – Barcs 25 éve

Banicz László: Kisvárosi történet - Barcs 25 éve azonban jelentősen fellendítette a gazdasági életet.

1 A település lakossága két év alatt mintegy 1/3-al nőtt és a 18. század végére elérte a 400-450 főt. Az igazi fellendülés a 19. században kezdődik. 1803-ban a földesúr plébániát alapított és 16 évvel később elkészült a római katolikus templom is. Az újabb telepítéseknek köszönhetően 1803-ban létrejön „Neu Barcs" (Új Barcs), majd 1841-ben Pálfalu, mely ekkor még önálló település volt. 1848-ra Barcs egy 1200 lakosú, pezsgő gazdasággal rendelkező mezővárossá válik. A szabadságharcot követően fejlődése megáll egy időre, hogy néhány év múlva óriási lendülettel folytatódjék. „ Chicagónak indult... " Az 1860-as évek második felében meginduló fejlődés motorja a közlekedés volt. Hazánkban kiemelt figyelmet szenteltek a folyami hajózásnak, mivel egyrészt olcsó volt, másrészt a vasúthálózat még nagyon kevés területen épült ki. A Dráva azonban közel sem volt alkalmas a folyamatos hajózásra, hiszen a 18. században elkezdett folyamszabályozást csak a kiegyezést követően folytatták. Baross Gábor minisztersége alatt 29,5 millió koronát szántak a Dráva tökéletes szabályozására. Az összegnek azonban mindössze az egyharmadát használták fel az I. világháborúig,

2 ráadásul a szabályozás nem volt összehangolva, nem volt folyamatos. Ennek ellenére a Dráva barcsi szakaszán 1856-ban feltűntek a Duna Gőzhajózási Társaság gőzhajói, és a társaság 1863-ban heti két járatot indított Eszék és Kakonya között. A szállítás azonban nem volt rentábilis, ezért két év elteltével a társaság megszűntette a vonalat és csak alkalmi fuvarozással foglalkozott Eszék és Barcs között. A szállítás veszteségét az okozta, hogy a folyam medrében újra és újra felépülő gázlók miatt az uszályok kapacitását nem tudták kihasználni, rakterűket általában csak 1/3 részben lehetett feltölteni. A hajóval történő fuvarozásra azonban továbbra is nagy volt az igény - főként a vasútvonalak hiánya miatt - ezért néhány vállalkozó továbbra is próbálkozott. Kanitz Károly például már 1864-ben elindított egy uszályt mintegy 5000 q rakománnyal Kakonyára. Az uszályokat kezdetben lovak vontatták, majd 1865-ben áttértek a gőzös vontatásra. 1875-től a bécsi Schöller és Társa, a Du1 A mezőváros („oppidum") sajátos jogállással járó címe többé-kevésbé csak azt jelentette, hogy a folyamatos földesúri megszorítások közepette korlátozott önállósággal rendelkezett. Ezek legfontosabb megnyilvánulásai a következők voltak: országos vásárokat tarthatott, helypénzt szedhetett; szabadon választhatta meg a bírót; adókedvezményeket kaphatott. A mezőváros lakosa, a „civis" átmenetet jelentett a városi polgár és a falusi paraszt között. 2 Dr. Erdősi Ferenc: A Dráva-hajózás és annak szerepe Barcs gazdasági központtá fejlődésében a 19. század közepétől a II. világháborúig - Dráva Múzeum Adattára 438-87. 16