Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2004
Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson
Mészáros Ádám: Kútvölgyi Vendel, a kútásó mesterség élő legendája Barcson A kút legfölső elemét, legyen az téglafal vagy akár betongyűrű, a föld felszínétől magasabbra kell hagyni, és körben úgy feltölteni, hogy a talaj a kúttól kifelé lejtsen, és az esővíz elfolyjon a kúttól. Ezt a körültöltést a megfelelő lejtés érdekében a későbbiekben is gondozni kell. " A süllyesztés folyamata jelentősen könnyebb akkor, ha vágóélt szerelünk a legalsó elem aljára. A mester a révfalusi kútbontás óta ismerte ennek a technikáját, minden munkájánál előszeretettel alkalmazta azt. A vágóéi vasszerelését is maga készítette: egy 15 kg-os kovácsüllő, egy vasszerelő pad, kalapács, kézi fogók és vasmetsző olló szükségesek hozzá. A vágóéllel süllyesztett kút úgy szeli a földet, „mint kés a vajat". Egyrészt így könnyebben lehet tartani a függőleges irányt, másrészt hamarabb elérhetjük a kívánt mélységet. A szegényebb házaknál sokszor magának a kútnak az árát is nehezen tudták kifizetni, így nem jutott pénz a vágóélre, nem volt megfelelő lemez annak elkészítéséhez. „Akkor mit csináljunk, anélkül megyünk. Én anélkül is leeresztem. Csak anélkül ugye nem olyan pontos, mintha van rajta vágóéi... " - mondta ilyenkor Vendel bácsi. „ 1959 óta lakom itt benn Barcson. Kútásó rajtam kívül nem volt senki itt. Valakit meséltek, hogy volt, aki szokott kutakat pucolni, de nem kutakat csinálni. De én őt már nem ismertem, mert már nem élt, mikor én ide kerültem. " A helyi tanács volt az első megbízója új lakhelyén: előbb Barcs összes közkútjának megtisztítására, majd egy oncsatelepi munkára kérték fel. Amikor Barcsra költözött, 2. kép: A mester és a szerző beszélgetése már közel 30 еуп У* tapasztalat volt a Barcson, 2003-ban. Kútvölgyi Vendel 1959-ben háta mögött. Ismert és elismert mesköltözött Szentborbásról Barcsra. ter hírében állott, ám a szakmát nem iskolában tanulván, papírral, mesterlevéllel nem rendelkezett. 1960-ban tett mestervizsgát Budapesten, ahol nyolcadmagával mérettetett meg. Egyedül ő tudott levizsgázni, senki más. „A többiek nem tudták megmondani azt sem, hogy a vizesvödör oldala miért egyforma, és miért kónuszos a földesvödöré. Pedig egyszerű a megoldás: a víz mindegy, milyen edényben van, az kiömlik, de a föld nem, annak alulról fölfele szélesedő vödörben kell lenni, úgy könnyen kiemelhető. A többi vizsgázó panaszkodott, hogy olyan hitvány gyűrűk vannak, az egyik erre hosszúkás, a másik arra. Mondom nekik, hogy az nem gond, mert csak jól össze kell forgatni. Meg kell fordítani, hogy a leg148
