Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Rózsás Márton: Újabb adatok a barcsi vegyes céhről

Qflll) Rózsás Márton: Újabb adatok a barcsi vegyes céhről MOZSAS MARTON! UJABB ADATOK A BARCSI VEGYES CEHROL A céhek a kézművesek nagy hatáskörrel rendelkező, szakmánkénti testületei vagy egyesülései voltak a feudalizmus korában. Európában a XIII-XVL században terjedtek el. A céhet az alapító mesterek királyi vagy földesúri privilégium (kiváltságlevél) alapján hozhatták létre. Bizonyos esetekben a privilégiumot más, erre jogosított szerv (pl. egyház) is kiadhatta. A kiváltságlevél a céh jogait rögzítette, míg a céhtagok kötelezettségeit az articulusokban (szabályzat) írták elő. A céhek rendkívül zárt, szigorú szabályok között élő közösségek voltak. Elükön a céhmester állt, aki a céh összetartozásának jelképeit, a céhládát, a védőszent szobrát, a céhkancsót stb. őrizte. Legfontosabb szimbólum a céhláda volt, a céh életének minden jelentős eseménye - céhmesterválasztás, mesterré avatás - körülötte zajlott, amint a források említik „nyitott céhláda mellett". A mesterekhez beállt inasoknak általában 2-5 évig kellett tanulni a mesterséget ahhoz, hogy legénnyé váljanak. Ezt követően 3 évi vándorlás következett, hogy a legény más mestereknél, esetenként külországban gyakorolja az ipart. A vándorló legény részére „Vándorló Könyv" - et állítottak ki, mely útlevélként és munkakönyvként is szolgált. A vándorlás, majd a katonaidő letelte után a legény mesterré válhatott. Ehhez a céhládába bizonyos összeget kellett befizetni, majd „remeket", azaz egy előre meghatározott, szakmába vágó, minden tekintetben kiváló minőségű terméket kellett a mesterek előtt elkészítenie. Tekintsük át röviden a kézművesipar kialakulásának utóbbi néhány évszázadát, annak helyi vonatkozásait. A középkori - késő középkori Barcson - valamennyi korabeli településhez hasonlóan - megtalálhatók voltak a kézművesek. A zömében paraszti életmódot folytató falvak életének nélkülözhetetlen részesei voltak a kovácsok, takácsok, fazekasok stb., akik helyi használatra és piacra új termékeket készítettek, illetve a mindennapi munka során szükséges javításokat elvégezték. A török hódoltság alatt az iparosok száma csökkent, és csak a XVII század végétől kezdett újra életre kapni a céhrendszer. Az első részletesebb információkat tartalmazó, 1794-ben készült helyi összeírásban takácsot, kovácsot, asztalost, kőművest, pintért említenek.

1 1828-ban már 16 iparos dolgozott Barcson, nevezetesen 2 asztalos, 2 cipész, 2 kerékgyártó, 1 kötélgyártó, 1 szabó, 3 takács és 5 egyéb ipart űző mester.

2 Az iparosok számának növekedése bizonyára összefügg a mezővárosi jogok megszerzése utáni gazdasági 1 Magyar Országos Levéltár. Széchenyi -cs. lt. P. 623. IV.cs. „Topographica Conscriptio Oppidi Barcs 1794-1812,, 2 Somogy Megyei Levéltár (továbbiakban: SML) Conscriptio Regnicolaris 1828. 32