Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2003

Takács Éva: „Protestáns etika” a nemzeti és vallási kisebbségek körében a dualizmus idején

ács Éva |

: "Protestáns etika*

1 а neuueti és vallási kisebbségek körében a dualizmus idején ШГЮ A kor viszonyaiba sajátos látószögből bepillantást engedő egyházi levéltár dokumentum-együtteséből most csupán egy-két nagyobb témakör részletezésére van lehetőség. Ezek egyike az ún. "belmisszió" ügye, mely első ránézésre egyházi belügynek látszik, valójában azonban a magyar történelem súlyosabb kérdéseit is érinti, így a kivándorlást (különösen az 1867 után megszaporodó, de még a századfordulón is tartó Szlavóniába irányuló kivándorlást), ennek kapcsán a kivándorolt emberek magyarsága megőrzésének kérdését. Mivel a protestáns vallás "magyar vallásnak számított", természetesen tartozik össze a protestáns egyházak és a fenntartásukban működő iskolák - és a magyar nyelv és identitás megőrzésének kérdése.

1 Az 1890-es évek iratainak többsége rendkívüli házassági engedély iránti kérelem, mely a családok fiatal (18-19 éves) fiait próbálja elmenteni a nehéz katonaévek megpróbáltatásai elől, ugyanakkor tükrözi a kétségbeesett erőfeszítést a kis családi vagyon (legtöbbször 2-4 holdas földbirtok) megtartásáért, a családok fennmaradásáért. A szigorú hivatali előírásoknak megfelelően szabályosan dokumentált iratok mellékletei tartalmazzák az orvos néha igencsak talányos és körmönfontan megfogalmazott diagnózisát a családanya, a jelenlegi gazdaasszony betegségéről, a lelkész igazolását a házasulandók lelki összetartozásáról és a kötendő ígéretes házasságról, a községi elöljárók tanúsítványát a gazdálkodás eredményes folytatásához elengedhetetlenül szükséges szorgalmas és munkabíró ifjú feleség nélkülözhetetlenségéről. így válik a magánügy közösségi üggyé, s a probléma megnyugtató elintézése (vagyis az engedély megszerzése) érdekében mindenki megmozdul, aki csak tehet valamit. Fuchs Pál barcsi evangélikus tanító és a porrogszentkirályi lelkész évekig tartó magánlevelezést folytatott egymással. A két ember, majd a két család között baráti kapcsolat alakult, így levelezésükből a magánéletre, a hétköznapi gondokra vonatkozóan is sok információt szerezhet a kései kutató. A dolog természeténél fogva a levéltár csupán a tanító úr leveleit őrzi, de így is teljes képet alkothatunk a korabeli felekezeti iskola és tanítójának körülményeiről, Jelen dolgozat nem teszi lehetővé, hogy a kérdést részletesen tárgyaljuk, néhány fontosabb körülmény kiemelésére azonban lehetőség van. Állandó gondot okozott a kis tanulói létszám és a csökkenés megakadályozása, annak ellenére, hogy az evangélikus vallású családok mellett a reformátusok is többnyire ebbe az iskolába íratták gyerekeiket. Egy alkalommal azonban azt panaszolta levelében a tanító űr, hogy az izraelita iskola tanítója arra szólította fel, hogy az oda járó evangélikus vallású gyerekek számára tartsa meg a hittanórákat. Ő azonban már azt is mélységesen felháborítónak tartotta, hogy ezek a gyerekek a zsidó iskolába tanultak, azt pedig végképp kikérte magának, 1 Kosa László egyik tanulmányában Szarvas Gábor 1876-ban megjelent tanulmányára hivatkozva említi, hogy a drávántúliak "magukat tartják »igazi« magyarnak és Attila utódainak", a Magyarországról érkezőket pedig "idegennek", "németnek". Lásd: Kosa L. 1994, 66. 11