Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén
VI. Migazzi püspök koréban és a XVIII. század végén 89 ben veszett kutyák garázdálkodtak, elrendelte, hogy a háztulajdonosok csak egy, a mészárosok pedig két kutyát tartsanak, ezeket is csak megkötözve. Azt, aki ennek a parancsnak nem engedelmeskedett, 14 napi börtönre s ha ez sem használt, kényszermunkára ítélték. Még a gyermekekre is kiterjedt a figyelme, nekik is biztosított keresetforrást : pamutkészítésre fogta őket. Vác mint földesúri hatóság alatt álló város fölött első fokon nem a földesúri, hanem a városi tanács intézkedett s csak onnan került másodfokon a per az úriszék elé. Az ikervárosok ügyeit külön elöljáróság vezette. Mindeniknek meg volt a maga külön bírája és polgármestere, akik egyenkint 500 forint fizetést húztak. Püspök-Vác város tanácsa 12, Káptalan-Vácé 6 tagból állott. A városnak még mindig német volt a jellege. Mind a népiskolában, mind a nemzeti vagy főelemi iskolában németül tanítottak. A piaristákat azonban minden erőszak alkalmazásával sem tudta a bécsi kormány rávenni arra, hogy németül szónokoljanak, de a tanítás nyelve a gondjaikra bízott tanintézetekben (a gimnáziumban és a konviktusban, majd pedig a Terezianumban) német és latin volt. Migazzi püspök ugyanis az elszegényedett nemes ifjak részére nevelőintézetet (konviktust) állított fel, mely azonban öt év múlva megszűnt, helyébe Mária Terézia királyi költségen a Tereziánumnak nevezett nemesi akadémiát alapította. Az Angolkisasszonyoknak Migazzi a saját palotájában adott hajlékot. A váci gimnázium országos hírnévre tett szert. Hat osztályát két bölcseleti osztály egészítette ki s előbb akadémiának, majd líceumnak nevezték. Hatalmas kultúrtényezőt jelentett ez, mert a papnevelő hittudományi karával kiegészítve, félegyetemnek felelt meg. Az érdemes piaristarend kiválóságai tanítottak ebben a felsőfokú iskolában, (Dezsericzky, Horányi, Szabiik, Koppi, Dugonics, Pálya, Benyák és a többiek.) Munkásságuk azonban nem merült ki az iskolai tanításban
