Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén
86 Az emberi élet Vácon és vidékén nesforint tiszteletdíjat szavazott meg számára. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy súlyos orvosi műtétek előtt szokás volt a betegnek a haldoklók szentségeit föladni, a pap aztán ott maradt és végignézte az operációt. A hitélet terén ebben az időben a vallásos bugzgalom még felekezeti türelmetlenséggel párosult. Templomokat és kápolnákat emeltek, de a protestánsokat üldözték, mert a király és a püspökök a vallás egységében látták az ország erejét. Kosdon, Szadán, Veresegyházán, Kisnémediben s több helyen visszafoglalták az eredetileg katolikusok által emelt kálvinista templomokat, a lakosokat pedig börtönre vetették és úgy kényszerítették, hogy fizessék a plébánost. Berkes nagyprépost egy pátert küldött ki a húsvéti ünnepekre Rádra és megparancsolta az elöljáróságnak, hogy „ha a luteránusok és kálvinisták misére nem mennének, a prédikációra elmenjenek, különben nem fogják elkerülni a kemény büntetést.“ 1733-ban a görögkeleti vallású kereskedők csak úgy kaptak települési engedélyt, hogy a legtávolabbról sem volt szabad megkísérelniük vallásuk gyakorlását. Csak félszázad elmúltával, — II. József szabadelvű uralkodása idején, — 1784-ben kaptak engedelmet arra is, hogy a maguk módján imádják az Istent.
