Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
V. A XVIII. század első felében - VI. Migazzi püspök korában és a XVIII. század végén
V. A XVIII. század első felében 77 ahonnét azonban be kellett hozniok újszülött gyermekeiket keresztelés végett Vácra a domonkosokhoz. Egy negyedszázad telt el, amikor Kollonics Zsigmond püspök megengedte, hogy a város északi határában saját egyházi intézményeket létesítsenek és önálló községi életet éljenek, de a városba csak közel száz év múlva — 1781-ben — jöhettek be2). A város jellegét mindenkor püspöki székhelye adta meg. Mikor püspökeink ismét visszatértek ősi székhelyükre, azonnal hozzáfogtak a rombadöntött és kihalt város újjáépítéséhez: visszaszerezték elvesztett egyházi jószágaikat, újból felállították a káptalant, plébániákat szerveztek, templomokat építettek és telepítések által benépesítették a várost. A nagy terjedelmű püspöki birtok megdolgoztatása miatt megfelelő munkaerőre volt szükség. Ezt a munkaerőt megszerezni legfőbb gondjuk volt a püspökföldesuraknak. Külső országokból különféle kedvezményekkel édesgettek ide telepeseket és intézményesen biztosították megélhetésüket. Már három évre, hogy végleg keresztény kézre jutott a város, szerződött Bendő István plébános Balogh Miklós püspök nevében Büllam Komáddal arranézve, hogy milyen feltételek mellett települjön le német nemzetiségű polgártársaival a városba. Eme szerződés értelmében a települők a török által birt épületeket kapták és a közterhek viselése alól föl voltak mentve. Egyéb telekért sem kellett fizetniök és szabadon használhatták a város kocsmáit és mészárszékeit. De a kormánynak is gondja volt rá, hogy a töröktől visszafoglalt várakat és városokat újraépítsék és benépesítsék. Ezért rendeleteket adott ki, hogy az omladékokat kihordják és a német tartományokból kőművesek, 2) Karcsú Deseritiusra és Lampéra hivatkozással ismételten is azt állítja, hogy a reformátusoknak püspökségük volt Vácon, (állítólag Bocskay állította fel 1605-ben), ez azonban nem felel meg a valóságnak. Vácon nem superintendentia (püspökség), hanem senioratus volt, ami az esperességnek felel meg. Két prédikátora volt az időben a városnak: az egyik a várban, a másik a városban működött.
