Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
IV. A török uralom alatt
64 Az emberi élet Vácon és vidékén Ki a földesúr ? Mi a rangja ? Mennyi adót és terményt fizetnek neki ? Mikor minderre megfeleltek, megállapították az adót s azzal a fenyegetéssel, hogy felgyújtják a falut és lelövik lakóit, rávették az elöljárókat, hogy a kivetett összeg megfizetését megígérték. Az elöljárók viszont hitelleveleket kértek, melyben a török földesűr (szpáhi) esküvel fogadta, hogy a megállapított összegnél sohasem fog többet követelni.10) A lakosságnak az a része, mely eddig szétszórt szállásokon vonta meg magát a szentendrei szigeten, Gyadán vagy Kosdon s Cselőte erdőségeiben és a Naszál irtványaiban bujdosott, visszaszállingózott és behódolt. Minthogy azonban a török kiszorította őket, új szállás után kellett nézniök. Esdekléseikre a hódítók nagykegyesen megengedték nekik, hogy a város mellett, a falon kívül telepedhessenek le. így keletkezett a váralja mellett Vác északi részén a behódolt keresztények, (ráják) külön városa, a Tabán. Minden meghódított terület katonai foglalás jogán a császáré volt. Mikor II. Szulejmán szultán Vác és vidékének birtokába helyezte magát, a behódolt vidék felosztása, rendezése és adójának meghatározása végett 1545-ben Budára küldte Chalil defterdárt, felállította a budai pasaságot és ennek fennhatósága alá helyezte Vácot, melyet szandsák-bégi székhelynek tett meg. A török mint kegyetlen hódító él a köztudatban. Nyomában gyújtogatás, fosztogatás, öldöklés támad. A pusztulás, ínség és tengődés szomorú képe helyett újabban mindjobban terjed az a nézet, mely ezzel szöges ellentétben áll, hogy a török uralma alatt csendes munka folyt és jólétben élt a paraszt. A régi megszokott véle-10) A török állam nem fizette lovaskatonáit, hanem a meghódított országot, mint hűbérbirtokot, a katonák, szpáhik közt rangfokozatuk szerint osztotta fel. Egy közvitéz jövedelme 5,000, a bégé 240,000 oszpora volt. A 20.000-nél kisebb jövedelmet hajtó hűbéres birtok neve timar, a nagyobbá ziámet volt. Evlia Cselebi följegyzése szerint Vácon 1660 körül 33 ziámet- és 323 timarbirtokos volt. (Az oszpora vagy ékese a legkisebb török ezüst pénz volt és súly szerint mérték. 60 oszpora 1 magyar forint értékének felelt meg.)
