Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)

I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén

I. A kelták korában 17 A kelták letelepedésével rálépünk hazánk és váro­sunk múltjának arra a mesgyéjére, mely az ősidők homá­lyából a történeti világosság talajára visz. Ez az indoger­­mán, (vagy indoeurópai, helytelenül árja) népcsoporthoz tartozó törzs eredeti hazájában, Ázsiában még egységes volt, csak amikor Krisztus előtt ezer körül Európába jött, szakadt három főágra. 400 táján több törzsük Galliából keletre vonult és egyes ágak Dunántúl telepedtek le. Az ózok (osones) 60-ban átkeltek a Duna balpartjára és az Ipoly völgyében telepedtek meg.12) A legnagyobb valószí­nűség szerint ezek lakták a mi vidékünket. A görögök galatáknak hívták őket, a rómaiak gallu­­soknak, ők magukat keltáknak.13) Harcias, de nagy mű­vészi érzéssel megáldott nép volt.14) Vad csatakiáltással, trombitaszó mellett szoktak az ellenségre rontani. Kardju­kat tokban, karkötő láncon hordták. Nyilat és csatabárdot is használtak, sőt sarkantyút is. Védőeszközeik voltak a pajzs, a kar-, könyök- és lábvédő, mind vasból. Vezéreik­nek föltétlenül engedelmeskedtek.15) Szerették a harcot és ezért szívesen szegődtek zsoldba is. Gyalog, lóháton és csatakocsikon hadakoztak.16) Nyakukon aranykarikákat (torques) viseltek. Béke idején községekben tömörültek és városokat alapítottak. Nem zárt, hanem nyílt helységek­ben laktak erdők mellett és folyók közelében. Házaikat fából vagy sárral betapasztott sövényből készítették. Kö­rülöttük volt a gazdaságuk. Fejlett földművelésük volt, már mesterséges trágyát is alkalmaztak. Az árpát és haj-12) Justinus : Historiarum ex Trogo Pompejo Libri XXXV. cap. 4. 13) A kelta szó saját nyelvükön azt jelenti, amit a görög: 'o xéXrjg, xlAíJTOS = paripa, futtató ló, lovas. Valóban jó lovasok voltak. 14) Ők szegték be városövvel a Duna-vonalat, ők alapították Bu­dát (Aquincum). Ószőnyt (Brigetio), Győrt (Arabo), Bécset (Vindobona) stb. A két utóbbi csakúgy mint a Duna (Danuv-io-s), napjainkig meg­őrizte tőlük kapott nevét. A bójok adtak nevet Csehországnak (Bojer­­heim, Böheim, Böhmen.) lb) Julius Caesar: Commentarii de bello Gallico II. 29., Ill, 22., VII. 40. 16) Polübiosz: Historiarum libri II. 22., 28. CKt

Next

/
Oldalképek
Tartalom