Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
I. Az őskorban és a történelmi idők mesgyéjén
I. Az őskorban 11' alkalmasak voltak a vadászatra, az állatcsordák legeltetésére, a föld művelésére, a békés munkára. Minthogy azonban minden percben tarthattak ellenséges törzsek támadásától, áthatva a közös védelem szükségességétől^ véd- és dac-szövetséget kötöttek egymással és amikor az ellenség csakugyan rajtuk ütött, bevonultak sáncaik közé és egyesült erővel védték életüket és javaikat. Hogy a várban csak harcosok tartózkodtak és a lakosság zöme a várak közelében elterülő vidéken ütött állandó tanyát, azt a leletek minőségéből valamennyi őstelepünknél kétségbevonhatatlanul megállapíthatjuk: míg ugyanis a fegyverek legnagyobb részét a várhelyeken találjuk, addig a békés munka eszközeire mindenütt a vár körül akadunk. (Nem vonatkozik ez a szabály természetszerűen a temetőkre, melyekben vegyesen találjuk a csontvázak mellett a foglalkozásuknak megfelelő tárgyakat.) Pogányvár hadi eszközeit Kőhíd, Verőce és Gombás területének szerszám, edény és egyéb lelettárgyai egészítik ki, a csörögi vár szétszórtan lakó telepesei az Akasztófa dűlőben, az Agyagbánya környékén, a Mészhomoktéglagyár telepén és Sződ község határában éltek, a Násznépbarlang népességének területe Cselőte és Kösd határaira terjedt ki, Bangor vára Vácduka, Rád és Репс lakosságát védte. Mindenütt erről tanúskodnak az ásatások eredményei és a lelettárgyak egykori rendeltetésének céljai. A várak védői és a lakosság elszaporodása következtében egymáshoz közelebb jutott telephelyek lakói barátságos viszonyban voltak egymással; élelmi, ruházati és közhasználati tárgyaikkal cserekereskedést űztek. De nem csupán az egymáshoz közelfekvő Pogányvár, Naszál, Cselőte, Csörög, Bangor, hanem a távolabbi Váchartyán, Vácbottyán,Váckisujfalu,Galgamácsa,Őrszentmiklós,Veresegyház, Dunakeszi, Kundháza s a többi lakossága is érintkezett egymással. Ez az érintkezés azonban nagyon nehézkes lehetett. Gondoljunk csak arra, hogy például Pogányvár Csörögtől mily messze van és ma is — jól járható
