Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
VII. A XIX. század első felében
A XIX. század első felében 113 — csakúgy mint ma is — jogcímet keresni a mutatásra.14) A kisvárosi élet sokféle kicsinyessége Vácon is megvolt. így az éjjeli őr nyugalmat zavaró kiabálással tudatta negyedóránként az időt. Noha a dohányzás tiltva volt az utcákon, hogy a zsindelyes és szalmazsuppos vályogházak teteje lángra ne lobbanjon, a városháza előtt mégis szabad ég alatt sütötték a pecsenyét és hurkát. A koldusok egy héten csak egyszer házaltak, de hétfőn kezdték és szombaton végezték. (Az alamizsnát perselybe szedték és egyenlően osztották meg egymás között.) Ha a lélekharang megcsendült valamelyik plébániatemplom tornyában, nagy hirtelenséggel gyűlt össze a sekrestye-bejárók előtt a kiváncsiak serege, melyek legnagyobb részét az odaküldött mesterinasok és gyerekek tették ki. Mikor a harmadikcsendítés elhangzott és az egyházfi a férfi, a második után pedig a nő nevét és életkorát kikiáltotta, a hírlesők tömege fülsiketítő zajjal és zokogó siránkozással robbant szét, hogy utcáról-utcára tovább adja az esemény hírét. Minthogy a megnevezett sokszor csak haldoklóit, sőt éppen fel is gyógyult, később csak a halottaknak csendítettek, hogy ősi keresztény szokás szerint a hívők imádkozzanak lelki üdvösségükért. Német cégtáblák és német feliratok éktelenkedtek mindenütt az utcákon, melyek nem voltak kikövezve, minthogy pedig legtöbbjében nem volt járda, járatlanok voltak. Időszak szerint feneketlen por vagy tapadó sár tette az utcákat járhatatlanokká, a piszok és bűz undorítókká. Mindkét oldalukon árok húzódott s a bennük megrekedt szennyvíz orrfacsaró bűzt terjesztett. A Dunapart egy nagy szemétlerakó telep volt. Az egész város szemetje ott gyűlt össze dombokat és hegyeket képezve. A tímárok és tabakosok ott folytatták mesterségüket s a cserzéskor elhullott 14) így 1837-ben a siketnémék javára rendeztek bált, ugyanabban az évben ezer forintnál több gyűlt össze a téboíyodottak részére, 1838- ban a vízár által megkárosultak fölsegélyezésére, 1840-ben az utcák éjjeli világítására, 1843-ban a váci járás jegyzőinek nyudíjalapjára, ugyancsak abban az évben a leégett miskolciak javára táncoltak. 8
