Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig - Váci könyvek 25. (Vác, 1936)
VII. A XIX. század első felében
A XIX. század első felében 101 maga megélhetéséért küzdött és munkája a közre nem volt termékenyítő. Már az 1790/91-i országgyűlés ki akarta emelni tespedéséből az elmaradt országot, de a bécsi kormány elgáncsolta azzal, hogy a hozott törvényeket nem engedte végrehajtani. Az ekkor megindult nemzeti mozgalom lángja hatalmas erővel csapott fel a negyvenes évek elején és az 1825-ben föllépett gróf Széchenyi István hívó szava új életre keltette a gazdaságilag és szellemileg elmaradt országot. Széchenyi reformeszméi Vácon is termékeny talajra találtak. Itthon leghamarabb Gáspárik Kázmér kanonok értette meg, ő igyekezett felrázni tespedéséből az elmaradt várost, melynek szeretetétől átl hatva buzdító példaadással és nagy áldozatkészséggel járt elő, hogy szépítse utcáit és boldogítsa a lakosságát. Gazdasági téren indult meg a munka. A faekét felváltotta a vaseke. Termeszteni kezdtek repcét, lucernát és lóherét is. A régi magyar állatfajok helyet adnak a nemesített nyugati fajtáknak. A ló- és marhatenyésztés mellett a gyapjúár emelkedése miatt nagyobb arányokat ölt a birkatenyésztés. De csak a nagy uradalmakban tettek kísérletet a belterjes s így jövedelmezőbb gazdálkodással, a parasztok — mint a püspök, a káptalan és más földesúr jobbágyai — tovább túrták a földet és húzták az igát. Mária Terézia 1767-ben rendeleti úton szabályozta az úrbéri viszonyokat. A jobbágy a telek használata fejében munkával (robottal), pénzel (füstpénzzel) és termesztményekben lerótt adózással tartozott földesurának. Az úrbéri munka sokféle volt. Odatartozott az előfogat, forspont állítása is. A füstpénz 1 forint volt házhelyenkint. Minden termény tizedrésze (decima) az egyházat illette. Ennek a dézsmának bevonása után fennmaradt termésből a földbirtokos kilencedet (nona) szedett. Mikor a püspök a város fölött 1742-ig kizárólag gyakorolt földesúri jogát a káptalannal megosztotta, Káptalan-Vác város új földesura szerződést kötött jobbágyaival, akik az úri jog elismerése fejében évenkint egy aranyat tartoztak fizetni. Az
