Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
X. Koppi Károly
VÁC AZ IRODALOMBAN 95 nyos művek ezek, melyeket alapos tudás és erős magyar érzés sugallt. Részben úttörő művek. Nem örökbecsűek, de értékesek, nyomot hagytak irodalmunkban és a maguk korában hatékonyak voltak, előbbre vitték a tudományt és alkalmasak voltak arra, hogy a tanuló ifjúság leikébe belécsepegtessék a hazaszeretet érzelmét. Távol állottak az ekkor dívó forradalmi iránytól, az úgynevezett fölvilágosodási irodalomtól. Koppi helyét, amelyet az irodalomban elfoglal, Fraknói jelölte ki, amikor a tudományos irodalom ama jeles művelői közé sorozta, akik latin nyelven szolgálták a hazai tudományosságot, vagyis Katona, Pray, Desericzky mellé állítja őt. Az aureum scientiarum saeculum írója volt ő. Noha latinul írta műveit, az idegen szellem hatalmas áramlatában is megmaradt magyarnak, a szíve minden dobbanásában váci volt. Mint szónok is kiváló sikereket ért el. Cornides Dániel egyetemi tanár, könyvtárőr, gróf Ráday Gedeon költő és gróf Batthiány József bíboros érsek fölött ő tartott emlékbeszédet. Ráday Gedeon költőnknek, az utolsó száz év alatt nevezetes szerepet játszó grófi család megalapítójának, legméltóbb emléket — Toldy Ferenc szerint — az ékesen szóló Koppi emelt dicsbeszédében.*) Pauler is dicséri ékesszólását. Hogy tudott és szeretett beszélni, igazolja az a pohárköszöntése is, melyet Abaffy lakomáján Dumouriez tábornok és a francia alkotmányra mondott. Talán épen ez okozta vesztét. Beteges szervezete nem bírta azt a kérlelhetetlen hajszát, melyet Németh kir. ügyigazgató indított ellene és összeroppant a meghurcoltatása során. Csontjait tán szétszórták a bocskoros oláh hódítók, műveinek egy részét még megjelenésükkor megsemmisítette a hatalom, kéziratai közöl több elkallódott — és így még azt sem mondhatjuk, hogy szelleme műveiben él — *) L. 14. számú önálló müvét. A magyar költészet kézikönyve II. kiadás 210. Magyar költők élete 1. 256.