Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
Előszó
6 VÁC AZ IRODALOMBAN fáradt fejét. És ebben a tágabb értelemben városunk a váci írók egész csapatával dicsekedhetik. Püspökök, papok, piaristák, kanonokok és katonák, tanárok és tanítók, orvosok és jogászok, gazdászok és művészek, kereskedők és iparosok, szóval a legkülönbözőbb foglalkozások minden ága képviselve van íróink és szakíróink sorában. A legnagyobb arányszámot természetesen a papság adja. Püspökeink között is több tollforgató, tudós és író volt. A humanisták díszes sorában az elsők között találjuk felejthetetlen emlékű Báthori Miklósunkat, a kódex-írók között Szálkái Lászlót, a mohácsi csata legjobb leírása Brodarics István püspökünktől való, Mosóczi Zakariás és Roskoványi Ágoston a jogtudomány terén kifejtett működésükkel szereztek maradandó emléket nevüknek. Ki győzné a tudományokkal és irodalommal foglalkozó kanonokok és egyházmegyei papoknak csak a nevét is felsorolni? (A néhány év előtt megjelent Történeti Névtárban Chobot összeállította — kiegészítésre szoruló — díszes névsorukat). A szerzetesek, szellemi életünknek ezek a kitűnőségei, mennyiségileg is számot tevők. A dominikánusoktól a kétszáz éves piaristákig majd minden rend képviselve van. Minden érdemes váci ember életrajzát és működését feltüntető munkánk kézirata sajtó alatt van. Ez a Váci ABC kifogja egészíteni eme könyvünk némely hiányát. Kutatásainkat kiterjesztettük abban az irányban is, — hogyha nem történeti, földrajzi, vagy más helyi okok hatottak közre, — mi indította íróinkat arra, hogy Váccal foglalkozzanak és ennek eredményeként az okokat a következőkben szögezhetjük le: 1. születés, 2. szomszédság, 3. iskolázás, 4. tanítás, 5. hivatal, 6. államfogház, 7. lakás, végül 8. nyaralás, mely utóbbi kiterjed a vidékre is (Leányfalu, Dunabogdány, Tahi, Zebegény, Nagymaros, Szob, Verőce, Visegrád, Sződ, Dunakeszi sat.) Ezek a megállapítások nem szorulnak bővebb magyarázatra. Az csak természetes, hogy az embert szülő
