Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

IX. Pállya István

IX. PÁLLYA ISTVÁN

81

Az 1796. év őszén már útban találjuk őt Vác felé, hogy a kegyestanítórend káptalani gyűlésén részt vegyen. A gyűlés első tárgya a rendfőnök-választás volt. Komoly jelölt csak egy volt: Valero Jakab, eddigi helyettes rendfőnök, ki megválasztásának biztos tudatában nyitotta meg a gyűlést. Annál nagyobb volt meglepetése, midőn mindjárt az első szavazásnál Pállya István neve került ki győztesen az urnából.*) De Pállya meglepetése sem volt kisebb, erre az esetre épen nem volt előkészülve. Meghatott hangon köszönte meg rendtársainak bizalmát s - mint az egykorú feljegyzések írják — rögtönzött beszédével oly hatást keltett, hogy elragadtatva magasztalták mindnyájan az új lendfőnököt.

1795-ben szigorúan eltiltotta a rizsporral behintett hajfonatok, a csatos cipők, a háromszögletű, szalaggal díszített kalapok viselését. Az 1799. pesti congregatióban, valamennyi szavazattal, ismét őt választottak meg a rend fejévé. Több rendház és templom összedőléssel fenyegetett; első sorban ezek helyreállításán fáradozott, így a kecskeméti rendházat és templomot, a Koháryak, mint alapítók, segítségével és gyűjtéssel kijavíttatta. О emelte fel rendjét az erkölcsi és szellemi tespedésből; ő óvta meg a szabadosság és vallástalanság korában a káros külbehatásoktól; ő plántálta vissza a rendbe a régi lelkesedést, ő eszközölte ki az udvarnál a rend régi alkotmányának visszaállítását és évi dotálását és végül ő készítette el az utat a rend nagyobbmérvű anyagi segélyezésére. Az 1801. év végén hivatalos látogatás végett Nagykároly felé tartott; már közel volt a városhoz, mikor a megvadult lovak öszszezúzták és felborították a kocsit és ő halálosan megsebesítve maradt az úton. Gyógykezelés végett bevitték a nagykárolyi kollégiumba, innét néhány nap múlva Pestre szállították. Ott halt meg kilenc havi szenvedés után 1802 április 6-án. Több beszéde nyomtatásban is megjelent.

*) Túlnyomó többséggel választották meg.

Irodalom, Takáts Sándor: Pállya István élete.

6