Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

VIII. Horányi Elek

VIII. FEJEZET.

Horányi Elek.

H órányi Eleknek, akit széleskörű tudományáért, fáradhatatlan kutató szorgalmáért és erős magyar tüzéért

........ dicsér az irodalomtörténet, egész életfolyása át van

szőve váci vonatkozásokkal.

Budán született 1736 február 15-én és a keresztségben Nép. János Ferenc József nevet nyert. Előkelő és jómódú szülei gondos nevelésben részesítették. Éles esze és igyekezete által magára vonta Altban Mihály váci püspök figyelmét is. Ez őt jó tanulásának jutalmául 1747-ben magával vitte Prágába, ahol a dolmányos, öves, mentés és kalpagos magyar ifjút nagyhamar megkedvelték a püspök atyafiai, akik a püspök által rábírták az atyát, hogy fiát Prágában hagyja. Horányi így ott tanulta a latin nyelv elemeit. Atyja azonban már 1748-ban haza hívta és a budai gimnáziumba járatta. 1749-ben Pozsonyban folytatta iskoláit, 1750-ben Kassán tanulta a költészetet, 1751-ben pedig Budán az ékesszólást. 1752-ben fiatal kora miatt Győrött megismételte a rhetorikát. A tudományok megkedvelése éá magánosság keresése arra ösztönözték, hogy belépjen a piarista rendbe. Privigyén állotta ki a két évi — 1752—53 — szerzetesi próbát, azután 1754-ben a bölcseletet tanulta Pesten. 1755 január 14-én letette a fogadalmat A rend ekkor Rómába küldötte, hogy ott a bölcselkedés tudományában tovább képezze magát. Rómában a Nazarenum collegiumban, utóbb a szent Pantaleonnál a természettudományokban oly szép előmenetelt tett, hogy 1756-ben eme tudományok nehezebb tételei fölött nyilvá-