Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

VII. Desericzky Ince

VÁC AZ IRODALOMBAN

67

Fecit, consilii participemque sui,

Me tulit in pretio Clerus, me Civis amavit,

Nil deest felici, nonnisi ut astra petam.

Deciduus pulvis cara in tellure jacebo,

Vivens hic vixi, vixero mortuus hic.*)

Ez az epitaphium, melyet a váci ház főnöke iratai közt talált, magyar fordításban így hangzik:

Vác, ezt az utolsó művemet neked ajánlom,

Hogy nagy adósságom hálásan lerójjam.

Vác sok éven át, öregségemig táplált És életemnek sok örömet adott.

Sorjában három püspök tüntetett ki tiszteletével És saját tanácsának részesévé tett,

Nagyrabecsült a papság, szeretett a polgárság,

Semmi sem hiányzik boldogságomhoz csak az, hogy az

[égbe jussak.

Kihűlt porhüvelyem ebben a drága földben fog feküdni, Elve itt éltem, mint halott élni fogok itt.

Dezsericzai Desericzky — írói néven Deseritius Ince — a nyitramegyei Tótdiós községben született 1702 március 25-én és a keresztségben József nevet nyert. Iskoláit Nyitrán végezte. 1717 október 17-én a piarista rendbe lépett, 1727 március 21-én szentelték pappá. Előbb Pesten, aztán Nyitrán volt tanár. Az 1729/30. iskolai évben rendi elöljárósága Vácra rendelte a tanárképző igazgatójának. Ebben az iskolában a rendi növendékeket oktatta aristotelicothomastica irányban a bölcseletre. Majd Privigyén noviciusmester, Nyitrán pedig theologiai tanár volt, de 1733-tól kezdve ismét Vácon találjuk őt. Mint helyettes házfőnök, gimnáziumi igazgató és teológiai tanár tartózkodott itt két éven át. Erre az időre esik egyik jeles szónoki beszéde is. 1734-ben történt, hogy Altban Mihály Frigyes gróf váci

*) Historia Domus Vaciensis 1763. I. 35.

5*

I