Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
VI. A hanyatlás korának írói
VÁC AZ IRODALOMBAN 63 mányait jezsuita iskolában végezte, de mivel abban az időben fizikát és mennyiségtant nem tanítottak a jezsuiták iskoláiban, hogy ezekkel is megismerkedjék, atyja még egy évre Vácra küldte a piaristák gimnáziumába. Itt Paschgall Adolf volt a tanára. Ez a derék férfiú szelídségével és nyájasságával annyira megnyerte Benyák szeretetét és annyira megkedveltette vele a piarista rendet, hogy az ifjú, — kit a jezsuiták nem tudtak maguknak megnyerni, — komolyan kezdett gondolkozni, ne lépjen-e be a kegyesrendbe? S bár látta, hogy a rend igen szegény és folytonosan anyagi gondokkal küzködik s noha soha azelőtt piaristát nem látott, egyszerre csak beállított Paschgallhoz és kijelenté előtte, hogy mindenáron piarista akar lenni. 1764 október 3-án be is lépett a rendbe. Mikor bölcseleti és theológiai tanulmányait is befejezte, a nyitrai konviktus igazgatója lett. Onnan Pestre került tanárnak a rend lyceumába, ahol a költészetet és ékesszólást tanította. 1777-ben felhívta a tudósokat, hogy győződjenek meg, mily folyékonyan hangzik a magyar nyelv a legnehezebb tudományok előadásában és tantételeit a gyülekezet előtt magyarul hirdette és védelmezte. Oly hírre vergődtek ezek a bölcseleti előadásai, hogy egy negyed század múltán, amikor váci tanár volt, a pesti egyetem tanárai kijöttek Vácra, hogy hallhassák éles elmével kidolgozott tételeit. Előbb — 25 éven át — a székesfehérvári gimnázium igazgatója volt és ott nagy népszerűségnek örvendett, de egy piaristagyűlölő főigazgató egyik tanártársával kérlelhetlen hajszát indított ellene, minek következtében a helytartótanács elmozdította állásából. Vácon mint másod-házfőnök működött. Rendtársai szeretettel fogadták, báró Splényi Ferenc püspök pedig fölkérte, hogy fogadja el a papnevelőintézetben a bölcseleti tanszéket. Benyák örömmel fogadta el ezt az elégtételt szolgáló megbízást és a helytartótanács engedelmével oly odaadással és buzgósággal adta elő a bölcseletet, hogy — miként már föntebb említettük — előadásaira a pesti egyetemi tanárok is felrándultak'