Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
II. Vác a tatárjárás irodalmában
Vác a tatárjárás irodalmában. II. FEJEZET. zt a nagy nemzeti szerencsétlenséget, mely az országot a tatárok 1241. évi földúlásával érte, a történelem és irodalom egyaránt gyakran emlegeti. Romester mesteri tollal örökíti meg Vác város örökké emlékezetes feketevasárnapi eseményeit. A Gondviselés különös kegyelme, hogy IV. Béla neje, Mária királyné, már előbb elmenekült Vácról Bánczai püspökkel. A mongol előhad zöme március 17-én a készületlenül talált Vácot meglepte, hirtelen rohammal bevette, kirabolta, fölégette, lakóit és az odamenekült népet felkoncolta. Az egyház kincseit — mondja Rogerius kanonok — hatalmába ejtette, a kanonokokat és más személyeket, úrhölgyeket és leányokat, akiket nem akartak kardélre hányni, mindenestül tűzhalállal végeztek ki. És így az Úr szenvedésének szentelt vasárnapon szenvedtek a váciak,, hogy az Úr Jézus Krisztussal való részesedésüket kiérdemelhessék.* Ezek a tragikus események, melyek városunk és az egész ország szomorú pusztulását vonták maguk után, költői feldolgozás tárgyai voltak minden időben. Már egy egykorú, még pedig a legrégibb magyar tárgyú latin költemény 6. és 29. számú versszaka a tatárjárás váci eseményeire céloz és megerősíti Rogerius mester Carmen Miserabiléjának azt az adatát, hogy a tatárok vasárnap gyújtották fel Vácot. A boroszlói könyvtárban őrzött kézirat címe és 29. versszaka így hangzik: A gerius *) Carmen Miserabile XXII.
