Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIV. Vác a népszínművekben és a ponyván

г

Vajkontalának, szánta. Vajkontala el is jött száz fényes lovaggal, hogy feleségül kérje. A remegő leány a szigorú apa parancsának nem mert ellenszegülni és fölvéve menyaszszonyi ékeit, megindult a koszorús leányok kíséretével a naszáli sötét nászbarlangba.

Botond lovára pattant és néhány nap bejárta a vidéket és száz kereszténnyé lett hű barátját hívta össze naszálhegyi várába Mikor ezek összegyűltek, a térítő szent atyát is magához kérette és beszédet intézett hozzájuk, hogy díszes körmenetben induljanak menyasszonya felszabadítására. Másnap a nógrád-váriak fényes menete lármás muzsikával indult a nászbarlanghoz, melyet el is foglaltak, mikor Botond népe oda érkezett. Elől ment a szent atya tisztes szakállal aranyos palásttal a Szentséggel a kezében, utána az éneklő nép. Kupa népe mint titkos jelre térdre borul és nem akadályozza meg őket, hogy a barlangba bemenjenek. Kupa, Vajkontala, a velők jött sereg és nép mind kereszténnyé lett. Vajkontala ott telepedett meg a völgyben és hogy e napnak emléke maradjon:

Ők nevezték el a helyet, ahol álltak Botond násznépei, igen jól Naszálnak,

A nászbarlang pedig soká volt kápolna,

Hova a vidéknek minden hajadona Eljárt imádkozni, hogy jó férjet kapjon,

És frigyökre a pap ottan áldást adjon.

Lassankint az egész ország keresztény lett,

És eme helyről még soká emlékezett,

S most is Nászlyuknak hívják ama barlangot,

Hol a szép Enikőt s a derék Botondot Az ég illy csodásán s szépen jutalmazá.

S felettök áldását bőven elhalmozá;

Mert boldog nép élte e kies vidéket Bár sokszor kiállott sok harci vészeket.

S ez a krónikának rövid foglalatja S a nászbarlangról e regém ezt mondhatja.

308 VÁC AZ IRODALOMBAN