Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIV. Vác a népszínművekben és a ponyván

XXIV. VÁC A NÉPSZÍNMŰVEKBEN ÉS A PONYVÁN

301

szony! Nem olyan garaboncás ember ám az én apám, mint gondolná kelmetek. Azt mondtam neki: ha már enynyiben van, nézzünk el nénémasszonyékhoz, hogy hát miben áll is ez a dolog ?

Laci: Édes jó leány te.

Bakaj: Ugy-e, hogy csak mende-monda volt?

Laci: Nemzetes uram, Bakaj uram, a dolog nem mende-monda édes apám csakugyan megjött és itthon is van.

Bakaj: Csak az a kérdés, honnan jött meg: Oláhországból, vagy Szibériából ?

Laci: Hiába csürném-csavarnám, akkor is csak az jönne ki belőle, hogy biz az Vácról jött.

Bakaj: Ejnye, ejnye!

Erzsiké: Édes apám, hát olyan nagy hiba, ha valaki Vácról jött?

Bakaj: Már az attól függ édes szógám, hogy ki mi járatban volt ott.

Erzsiké: Nohát, nohát mit keiesett Csorba bácsi Vácon? no? (Fordul hol egyik, hol másikhoz, azok elfordulnak.) Istenem, nem illett kérdenem.

Laci: Mindegy már édes Erzsikém, egyszer át kell esnünk rajta ; majd el mondom én.

A harmadik felvonásban Márton gazda a Hólyagos csárdában beszélget:

— Egy Laci nevű legényt keresek.

Csárdás: Uj ember-M ár ton: Miattam került bajba.

Csárdás: Hát mégis a bandába való kend?

Márton: Nem.

Csárdás: A maga kezére dolgozik ?

Márton: Nem, most tellett ki a sorom Vácon..

Csárdás: Meddig fújta kend a vasat?

Márton: Tizenöt évig.

Csárdás: (megemeli süvegét.) Nagy sor! Most megint bajba van kend?

Márton: Nem. A tizenötöt is másért ültem.