Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIV. Vác a népszínművekben és a ponyván
300 VÁC AZ IRODALOMBAN ják, azért amikor később megjelenik és Gelecséri Peti belé akar kötni, nagy hangon támad rá, Peti atyja így csitítja : — Lassan öcsém, az ilyen legénynek akkor sem kellene ilyen nagy hangon beszélni — ha kódis nem volna is — és hogy kimondjam — ha Vácon nem ülne az apja. Laci: Vácon ?! Peti: Ott ám, a fegyházban. Laci: Hazudik kend, vén rágalmazó! Mert az én édes apám a föld alatt nyugszik. Gelecséri: Ott ám a föld alatt: két vasajtó és nyolc lépcső mélyen. Peti: A tömlöcben! Násznép: A tömlöcben az apja? Laci: Tömlöcben? Cudar hazugság! Ne higyjék kelmetek. Oh mit feleljek nekik ? (Bekiált) Anyám! Édes anyám! Jöjjön ki kend hamar. Az édes anyja azt feleli neki, hogy az atyja régen meghalt. Csakhamar két koldus kerül elő, akik azt a hírt hozzák, hogy az apja reggel megjött Vácról! Az összes jelenlevők megbotránkozva kiáltják: —. Vácról! Ezzel végződik az első felvonás. Csorba Márton ezalatt csakugyan hazaérkezik és a szomszéd Icig zsidóval beszélget. Elmondja neki, hogy jött gyalogosan Váctól a Tiszáig. . A hazarohanó fia számon kéri tőle a boldogságát: — Indulóban voltunk az esküvőre, mikor hírül hozzák, — mikor ott az egybegyűlt násznép előtt a fülembe kiáltotta az ellenségem : eredj haza Laci, megjött az édes apád Vácról! Oh! Az öreg kimagyarázza, hogy nem ő rabolta ki a tiszttartót, de minden bizonyság ellene szólott és elitélték. Miközben apa és fiú megbékélnek, jön Bakaj uram a leányával, Erzsikével. Laci szelíd erőszakkal másik szobába tuszkolja az öreget. Erzsiké: No, ugy-e, hogy itt vagyunk any ámasz-
