Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
292 VÁC AZ IRODALOMBAN dezte tőlök. Meg is reggeliztek és visszakocsiztak Budapestre. Útközben megállapodtak, hogy a Szentlőrinc-pusztai csőszháznál fognak találkozni. Másnap reggel már ismét várta őket Pultz a négy fegyveres csendőrrel. Valaki elárulta őket. Abban az időben Tahyné volt a Margitsziget bérlője. Vendégszerető házánál gyakran összejöttek az irodalom korifeusai. Egy reggel Kemény Zsigmond, Bérczy Károly, Tóth Kálmán és Friebeisz István összetalálkoztak a gőzhajón és barátságos dejeunerre mentek a szigetre. Ebben nem volt gyanús Csupán Bérczy hozott egy nagy kosarat, melyben vászon burkolattal födve egy szép rhododendron volt, udvariasságból hozta a figyelmes háziaszszonynak. Dr. Orsovenszky Károly véletlenül már előbb kiment a szigetre. — Nem adjuk át még a rhododendront ? — kérdi Friebeisz Bérczytől. — Majd csak a dejeuner után. A fekete kávé után aztán a háziasszony engedelmet kér a társaságtól, hogy visszavonulhasson. Bérczy kibontja a rhododendront. Szép példány volt, de a szárához gúla alakban négy még szebb példány meztelen kard volt támasztva. Két perc múlva már varrta össze dr. Orsovenszky Friebeisz Pistát, akinek a mellén Tóth Kálmán kardja egy tátongó sebet vágott. Petőfinek egy váci barátjáról így emlékezik meg: E napokban volt szerencsém egy régészeti kiránduláson együtt utazhatni Petőfi egyik legrégibb és legbizalmasabb barátjával, Bathó Ferenc úrral, jelenleg gróf Károlyi Alajos stomfai uradalmának tiszttartójával, aki a költővel, még mikor az vándor színész volt, Vácon sokszor megosztotta kenyerét. (A Petőfi megjelenések rejtélyének megoldása. Életemből.) Nem személy szerint, hanem mint földesurat említi a váci püspököt a Rab Ráby című regényében. Jókai eme érdekfeszítő regényének hőse a mi vidékünkbeli, szent
