Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
286 VÁC AZ IRODALOMBAN gőjéből, azt az aranyműves csinálja bele addig, míg 6 ott lesz; a nagyságos úrfinak a szíjgyártónál megrendelt gyeplők kellettek; a tiszttartóné asszony az ujmódi kalapért küldte a masamódhoz; a tisztelendő úr pedig a Pesti Hírlapra küldte be tőle a praenumeratiót s a rektor úr a Csehek folytatását kérte az iskolai könyvtárból. Estére pedig okvetlenül otthon kellett lennie, mert szombat van; az aratókat kell kielégíteni. Szép feladat biz ez, de kasznár uram okos ember, aki fel tudja osztani a dolgot, hogy minden a maga rendén következzék. Még az úton kicsinálta, hogy hová, hogyan és mikor jut el? Legelső dolga lesz az ügyvédhez beszólni, nehogy azt elszalassza, onnan felszalad a klastromba, átadja az őzet, ott meginvitálják szokás szerint ebédre; onnan elmegy a hetivásárra, megtudja a megtudandókat; azután jön az aranyműves, azután a szíjgyártó, azután a masamód, aztán a preanumerátió, aztán a könyv; erre dél lesz, akkorra visszajut a klastromba, laute megebédel, onnan átfut a vendéglőbe, ott találkozik a zsidóval, feketekávé mellett szépen megalkuszik vele s ha mind ennek négy órára vége van, még vígan hazajut alkonyat előtt a kastélyba. A tervet így szépen megcsinálta és belépett a fiscálishoz, aki igen nyájasan leültette és elővett egy nyolc tömött íves nagy lapot: — Itt az alperesi replica. Maga a püspök írta, ismerem a conceptusáról. Tessék csak meghallgatni, édes kasznár úr . . . Aztán felolvasta, hogy mit felelt ő a püspöknek. A Szerencseden embernek még tizennégy ívnyi feleletet kellett végighallgatnia. Mindenünnen elkésett: a zsidóval sem találkozhatott, ebédre sem várták a tisztelendő uraknál, pedig az éhség egyre követelőbb gyötrelmekkel kezdett föllépni nála, ki hajnalban reggelizett és tizenkét órai ebédhez volt szók-
