Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
282 VÁC AZ IRODALOMBAN Ezt az anekdotát egyébként A magyar nép élce szép hegedűszóban című gyűjteményébe A tót diák és a kanonok címen fölvette és így írja le : Megy a tót diák Vác felé ; találkozik vele egy jovialis kanonok s megszólítja: — Quo vadim ? Felel a diák : — Vácim. — Quid ibi fácim? — Clericatum pétim. — Sed si non dátim. A diák vállat vonít: — Sí dátim, dátim, sí non dátim, ebanyátim, ibo Szentendrinum kapátim. A legelső gőzhajó Magyarországon című elbeszélésében (Megtörtént regék) azt a történeti anekdotát meséli el, hogy miként nyert meg gróf Sándor két fogadást és hogyan nyerte el az utóbbi által herceg Metternich leányának kezét. Gróf Sándor Móric a kitűnő úrlovas feleségül akarta venni herceg Metternich leányát, a szép Charlottát, de a herceg a csúfot szánta neki, amiért aztán gróf Sándor Móric nem óhajtott Metternich herceg veje lenni. Csak mikor a legelső dunai gőzhajó a legelső próbaútját tette Pestről Vácra, akkor találkoztak ismét. A gróf fogadott a herceggel egy font újdonatúj öt forintos bankjegyben, hogy ő lóháton hamarabb megteszi az utat Vácig, mint a herceg gőzhajón. Az elindulás gőzösön és lóháton egyszerre történt. A gróf sok viszontagság után hat első és tizenhat másodperccel előbb érkezett a váci kikötő dobogójára, mint a hajó. A gróf erre új fogadást ajánlott, hogy ugyanazon a lovák ülve a vizmentében haladó gőzöst is megelőzi és hamarább lesz a pesti kikötő hídján, mint a gőzös kiköt- Kikötötte, hogy ha a fogadást megnyeri, azt a leányát adja feleségül, akit ő kér, ha pedig elvesxti, azt veszi el, akit a herceg ád neki.
