Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
280 VÁC AZ IRODALOMBAN I.) a zugligeti Normafa meséjét mondja el és leírja, hogy : Onnan a hegytetőről messzire el lehet látni; fel Vácig és !e a Kunságig. A láthatáron kéklik a Mátra, lábaink előtt terül Buda, végtül végig. Mikor Mátyás már király volt, egy este kilovagolt egyedül a hegyek közé, hogy hársfáját fölkeresse. A hegylapályra fölérve : Ott látszott a magasból pompás Budavára, a királyi palota hegyes kúpjaival a nyolcszegű torony, az áthidalt Dunán túl a népesedő Pest, a hosszú egyenes utak szétnyíltak a síkon Vác, Cinkota, Kerepes, Soroksár felé. A fekete sereg című történeti elbeszélésében (Virradóra) ezt írja városunkkal kapcsolatban a hires fekete seregről: Ugyanaz a sereg, mely Mátyás király kezében az ellenség félelme volt, most az ország rémülete lett. Ha zsoldot nem kapott rabolt: Váctól le Egerig ahány klastrom volt, mind kiitta a barátok pincéjéből a bort s kiürítette a nemes urak hombárjait. Kárpáthy Zoltán című regényének Gyásznapok fejezetében az 1838. évi árvíz leírásánál elmondja, hogy a Duna a váci temető mellett elszakasztá gátját és a váci utat is ellepte. Eppur si muove — És mégis mozog a föld című regényének II. kötete Correctura fejezetében a kolera terjedésével kapcsolatban emlékezik meg Vácról: A halálvész rémhíre Pestet is fölzavarta. A magas uraságok előre kivonultak jószágaikra: dögvész idején veszélyes dolgoknak tartatik nagy városban lenni; a törvényszékek, dicasteriumok szünetet tartottak; nem maradt Pesten más, csak a könnyűvérű fiatalság, a német színészek és a helyőrség . . . Egy reggel aztán jött a rémhír, hogy itt a cholera!....... Akkor aztán menekült a városból, a ki csak mehetett; a fiatalság haza családjaihoz, a német szi-
